Kitchen diary

Belevágtam a cake pop bizniszbe, nem tudtam tovább türtőztetni magam. Minden jól haladt, a receptet szinte teljes egészében követtem (kivéve a kandírozott gyömbér részét, mert igaz, hogy kandíroztam itthon gyömbért, de nem egyáltalán nem lett olyan minőségű, hogy bele akarjam tenni), aztán az utolsó pillanatban valami történt... A pop lecsúszott a francba... Így utólag (megnéztem néhány cake pop videót) már tudom, hogy mi a hiba, legközelebb menni fog.

A lecsúszott kis pop-okat viszont nem volt szívem csak úgy magukra hagyni - főleg, mert állati finomak voltak, szóval csak úgy magát a masszát is gond nélkül lehet kanalazni - beraktam őket egy dobozba, és elvittem oda, ahova eredetileg készítettem. Sikert aratott, és másnap a híres Bakerella blogján megtaláltam a trendi elnevezését annak, ami történt. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, akivel ez megtörtént. És bummm! Így lett a csokapik! :)

A recept a Szuflé Téli kiadásából van Havas Dóra publikálta a "hogyan készítsük el ugyanazt a sütit három különböző módon, de mégis ugyanaz marad" témakörben. Nagyon ígéretes receptek.

Gyömbéres kókuszos cake ball

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 kk só
• 30 dkg puha vaj
• 25 dkg porcukor
• 5 tojás
• 2,5 dl kefír
• 2 ek citromlé
• 2 ek reszelt cotromhéj
• 2 tk őrölt gyömbér
• 8 dkg cukrozatlan kókuszreszelék

Hozzávalók a krémhez:

• 1 tk őrölt gyömbér
• 35 dkg mascarpone
• 20 dkg porcukor
• 3,5 dl habtejszín
• + csokoládébevonó, candy melt, színes csokoládé, díszítő cukrok

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a sóval, a gyömbérrel és a sütőporral, majd félretesszük. A vajat a cukorral habosra verjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat és jól elkeverjük. Felváltva hozzáadjuk a kefirt és a lisztes keveréket. A végén hozzáadjuk a citromlevet, a citromhéjat és a kókuszreszeléket. A masszát két részben kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük és előmelegített sütőben 180 fokon 18 perc alatt készre sütjük.

A töltelékhez a mascarponét simára keverjük a porcukorral és a gyömbérrel. A tejszínt közepesen kemény habbá verjük és összeforgatjuk a krémmel. Figyeljünk arra, hogy ne verjük túl, mert akkor már csak összeplöttyed. Nem mondom, hogy így nem volt jó, de azért jobb ha közepesen kemény. :)

A tésztát és a krémet külön-külön hagyjuk egy éjszakát pihenni. Szétmorzsoljuk a tésztát, tényleg morzsává, és összekeverjük a krémmel. Jól lehűtjük a hűtőben, kb. 2-3 órán keresztül. Kis golyókat formálunk a masszából, pálcára szúrjuk és megy vissza a hűtőbe. Lehet pohárba is tenni, de ha találunk egy hungarocell darabot, az a legjobb, mert abba beleszúrjuk és csak áll. Persze ha elfér a hűtőben. Nekem nem fért el... :(  A bevonatot (csokit, vagy candy melt-et) felolvasztjuk és megforgatjuk benne a cake pop-okat. Ha szép egyenletesen bevonta a máz, akkor még gyorsan díszítjük, és vissza a hűtőbe.

Én nem értettem mire ez a nagy hűtés mánia, úgyhogy talán mások is küzdenek hasonló kérdésekkel. Ha nem elég hideg a cake pop a pálcán, akkor a bevonó majd folyik mindenfelé. Ellenben ha jó hideg, akkor a bevonó szinte azonnal kemény burkot alkot a pop körül, és gyorsan kell díszítenünk. Tiszta, egyszerű gyors.

A lecsúszásra a megoldás lehet (még nem próbáltam): ha a pálca végét belemártjuk a folyékony bevonóba és utána rakjuk rá a golyókat. Persze ez azt jelenti, hogy a folyamat némiképp változik. Pl. először csak magukban állnak a golyók egy tálcán, majd a díszítős fázisban a bevonóba mártott pálcára szúrjuk a golyót és utána mártjuk bele a masszába. De ezek egyelőre mind csak elméletek, mindaddig, amíg legközelebb ki nem próbálom ezt a módszert is.

A cake pop mindenesetre nem marad meg, akárhogy is néz ki, mert nagyon durván finom a recept. :)

Régen ettünk halat (megint), pedig elhatároztam, hogy többször fogok készíteni. Mert jó, mert finom, mert egészséges, a szagot pedig le lehet győzni. De valahogy mégsem ment, igaz karácsonykor úgy alakult, hogy mi készítettük P-vel a halat (természetesen paprikás lisztbe fogatott verziót, na nem háborgok, a közös munkának finom volt a gyümölcse), és most megint nekifutottam. Szégyellem, nem vagyok nagy szakértő a halak terültén és a környékünkön nagyon nincs is olyan halárusító, akiről hallanám, hogy na ott igen, ott lehet jó halat kapni, így egyelőre beérem a fagyasztott verzióval. Majd ahogy az ízlésem fejlődik, ez is  biztosan megváltozik.

Szóval azzal az igen hosszú halkészítési tapasztalattal a hátam mögött (két kezemen biztosan meg tudom számolni, a sikerekhez meg talán még annyi sem kell), most jött el az én időm. Valahol olvastam, vagy talán a TV Paprikán láttam és megragadt a tudatomban ez a momentum, nem tudom, de határozottan emlékszem a következőre: "és ezután fűszeres lisztbe forgatjuk". Tudom, a paprikás-lisztes hal után igazán evidencia lehetne, de nem volt az. Így aztán kipróbáltam. Kezdő halkészítőknek ideális.

Tengeri hal zöldfűszeres bundában

Hozzávalók:

• tengeri halfilé
• só
• liszt
• zöldfűszer, vagy hal fűszerkeverék

Elkészítés:

A halfiléket vágjuk tetszés szerinti nagyságúra, szép téglalapokra, oválisokra, vagy négyzetekre, úgy esztétikus lesz. Persze az ízének ez mindegy, de szerintem a szemnek nem. Kicsit sózzuk meg mindkét oldalát, de tényleg csak kicsit! (Kezdőknek jó tanács: amennyit a csirkére tennél, annak a felénél is kevesebbet.) Ezután keverjük össze a lisztet és a fűszerkeveréket. Én a Kotányi-féle hal fűszerkeveréket vettem, abból is a könnyű konyha verziót, ezüstös-zöldes a csomag ha jól emlékszem, és egyáltalán nem bántam meg. 5 evőkanál liszthez tettem 1 teáskanál fűszerkeveréket. A halakat megforgattam benne, és nagyon kevés olajon wokban (még mindig ez az egy serpenyő típusú konyhai eszközöm van) nagy lángon készre sütöttem. Közben sokat forgattam, hogy ne égjen meg.

P. és én egyöntetűen úgy gondoljuk, hogy ezt a halat nehezen fogom tudni felülmúlni. :)