Belevágtam a cake pop bizniszbe, nem tudtam tovább türtőztetni magam. Minden jól haladt, a receptet szinte teljes egészében követtem (kivéve a kandírozott gyömbér részét, mert igaz, hogy kandíroztam itthon gyömbért, de nem egyáltalán nem lett olyan minőségű, hogy bele akarjam tenni), aztán az utolsó pillanatban valami történt... A pop lecsúszott a francba... Így utólag (megnéztem néhány cake pop videót) már tudom, hogy mi a hiba, legközelebb menni fog.
A lecsúszott kis pop-okat viszont nem volt szívem csak úgy magukra hagyni - főleg, mert állati finomak voltak, szóval csak úgy magát a masszát is gond nélkül lehet kanalazni - beraktam őket egy dobozba, és elvittem oda, ahova eredetileg készítettem. Sikert aratott, és másnap a híres Bakerella blogján megtaláltam a trendi elnevezését annak, ami történt. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, akivel ez megtörtént. És bummm! Így lett a csokapik! :)
A recept a Szuflé Téli kiadásából van Havas Dóra publikálta a "hogyan készítsük el ugyanazt a sütit három különböző módon, de mégis ugyanaz marad" témakörben. Nagyon ígéretes receptek.
Gyömbéres kókuszos cake ball
Hozzávalók a tésztához:
- 40 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 kk só
- 30 dkg puha vaj
- 25 dkg porcukor
- 5 tojás
- 2,5 dl kefír
- 2 ek citromlé
- 2 ek reszelt cotromhéj
- 2 tk őrölt gyömbér
- 8 dkg cukrozatlan kókuszreszelék
Hozzávalók a krémhez:
- 1 tk őrölt gyömbér
- 35 dkg mascarpone
- 20 dkg porcukor
- 3,5 dl habtejszín
- + csokoládébevonó, candy melt, színes csokoládé, díszítő cukrok
Elkészítés:
A lisztet összekeverjük a sóval, a gyömbérrel és a sütőporral, majd félretesszük. A vajat a cukorral habosra verjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat és jól elkeverjük. Felváltva hozzáadjuk a kefirt és a lisztes keveréket. A végén hozzáadjuk a citromlevet, a citromhéjat és a kókuszreszeléket. A masszát két részben kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük és előmelegített sütőben 180 fokon 18 perc alatt készre sütjük.
A töltelékhez a mascarponét simára keverjük a porcukorral és a gyömbérrel. A tejszínt közepesen kemény habbá verjük és összeforgatjuk a krémmel. Figyeljünk arra, hogy ne verjük túl, mert akkor már csak összeplöttyed. Nem mondom, hogy így nem volt jó, de azért jobb ha közepesen kemény. :)
A tésztát és a krémet külön-külön hagyjuk egy éjszakát pihenni. Szétmorzsoljuk a tésztát, tényleg morzsává, és összekeverjük a krémmel. Jól lehűtjük a hűtőben, kb. 2-3 órán keresztül. Kis golyókat formálunk a masszából, pálcára szúrjuk és megy vissza a hűtőbe. Lehet pohárba is tenni, de ha találunk egy hungarocell darabot, az a legjobb, mert abba beleszúrjuk és csak áll. Persze ha elfér a hűtőben. Nekem nem fért el... :( A bevonatot (csokit, vagy candy melt-et) felolvasztjuk és megforgatjuk benne a cake pop-okat. Ha szép egyenletesen bevonta a máz, akkor még gyorsan díszítjük, és vissza a hűtőbe.
Én nem értettem mire ez a nagy hűtés mánia, úgyhogy talán mások is küzdenek hasonló kérdésekkel. Ha nem elég hideg a cake pop a pálcán, akkor a bevonó majd folyik mindenfelé. Ellenben ha jó hideg, akkor a bevonó szinte azonnal kemény burkot alkot a pop körül, és gyorsan kell díszítenünk. Tiszta, egyszerű gyors.
A lecsúszásra a megoldás lehet (még nem próbáltam): ha a pálca végét belemártjuk a folyékony bevonóba és utána rakjuk rá a golyókat. Persze ez azt jelenti, hogy a folyamat némiképp változik. Pl. először csak magukban állnak a golyók egy tálcán, majd a díszítős fázisban a bevonóba mártott pálcára szúrjuk a golyót és utána mártjuk bele a masszába. De ezek egyelőre mind csak elméletek, mindaddig, amíg legközelebb ki nem próbálom ezt a módszert is.
A cake pop mindenesetre nem marad meg, akárhogy is néz ki, mert nagyon durván finom a recept. :)
Utolsó kommentek