Kitchen diary

A pulykát valószínűleg sokan tudják nagyszerűen elkészíteni, de az én személyes kedvencem az, ahogy az anyukám csinálja. Szerintem utánozhatatlan. Az íz, amit ismerek. Azt hiszem valójában minden anyuka utánozhatatlanul főz. Minden gyereknek az marad az igazi, amíg csak él. Az otthon íze. A pulyka nekem ilyen. Az otthon íze. A másik ilyen a hal, amit karácsonykor szoktunk enni, de az egy másik történet. Remélem egyszer annak is lesz olyan igazi otthon íze, amit én főzök. :)

Magamtól soha nem választottam volna a pulykát, mert nekem az karácsonyi étel. Apa kapott régen a cégtől, ahol dolgozott, aztán néhány év után a dolgozók nem pulykát, hanem pulykapénzt kaptak karácsonykor. Abban az időben persze mi nem pulykára költöttük. Szerintem 4-5 éve lehetett, hogy a kisebbik húgom valami karácsonyi filmet látott ahol hatalmas pulyka volt az asztalon. Felkeltette az érdeklődését. Aztán a következő amerikai filmben is az volt. Aztán mindegyikben. Nem menekültünk, anyunak szereznie kellett egy pulykát, hogy megsüthesse neki. Így lett hagyomány nálunk az, hogy szenteste halat eszünk ebédre és pulykát vacsorára.

Anyu szerint a pulykát nem kell túlcifrázni. Csak sózod, fűszerezed, be a sütőbe és annyi. Azt hiszem ez az a hús, amit lehet persze ilyen-olyan extrákkal fokozni, de önmagában is nagyon finom. És elsőkét mindenféleképpen az egyszerű változatot próbáljuk ki, aztán fokozatosan a variációkat.

Sült pulykacomb

Hozzávalók:

• pulykacomb
• só
• sült csirke fűszerkeverék

Elkészítés:

A pulykacombot szépen megtisztítjuk minden esetleges szennyeződéstől, amit a hentes vagy a szupermarket rajta hagyott. A húst sózzuk be, majd minden oldalról fűszerezzük be a sült csirke fűszerkeverékkel. Anyu a klasszikushoz grill fűszerkeveréket használt, narancssárga tubusból kellett kiszórni. Ezután egy hőálló tálra fektetjük és 200 fokra előmelegített sütőben kb. másfél óra alatt készre sütjük. Villával ellenőrizzük, hogy tényleg készen van-e. Én először próbálkoztam vele, és sikerült. P-nek nem kellett hozzá fél óra és eltüntette az egészet. Most két újabb comb várakozik a fagyasztóban, hogy nekilássak.

Belevágtam a cake pop bizniszbe, nem tudtam tovább türtőztetni magam. Minden jól haladt, a receptet szinte teljes egészében követtem (kivéve a kandírozott gyömbér részét, mert igaz, hogy kandíroztam itthon gyömbért, de nem egyáltalán nem lett olyan minőségű, hogy bele akarjam tenni), aztán az utolsó pillanatban valami történt... A pop lecsúszott a francba... Így utólag (megnéztem néhány cake pop videót) már tudom, hogy mi a hiba, legközelebb menni fog.

A lecsúszott kis pop-okat viszont nem volt szívem csak úgy magukra hagyni - főleg, mert állati finomak voltak, szóval csak úgy magát a masszát is gond nélkül lehet kanalazni - beraktam őket egy dobozba, és elvittem oda, ahova eredetileg készítettem. Sikert aratott, és másnap a híres Bakerella blogján megtaláltam a trendi elnevezését annak, ami történt. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, akivel ez megtörtént. És bummm! Így lett a csokapik! :)

A recept a Szuflé Téli kiadásából van Havas Dóra publikálta a "hogyan készítsük el ugyanazt a sütit három különböző módon, de mégis ugyanaz marad" témakörben. Nagyon ígéretes receptek.

Gyömbéres kókuszos cake ball

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 kk só
• 30 dkg puha vaj
• 25 dkg porcukor
• 5 tojás
• 2,5 dl kefír
• 2 ek citromlé
• 2 ek reszelt cotromhéj
• 2 tk őrölt gyömbér
• 8 dkg cukrozatlan kókuszreszelék

Hozzávalók a krémhez:

• 1 tk őrölt gyömbér
• 35 dkg mascarpone
• 20 dkg porcukor
• 3,5 dl habtejszín
• + csokoládébevonó, candy melt, színes csokoládé, díszítő cukrok

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a sóval, a gyömbérrel és a sütőporral, majd félretesszük. A vajat a cukorral habosra verjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat és jól elkeverjük. Felváltva hozzáadjuk a kefirt és a lisztes keveréket. A végén hozzáadjuk a citromlevet, a citromhéjat és a kókuszreszeléket. A masszát két részben kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük és előmelegített sütőben 180 fokon 18 perc alatt készre sütjük.

A töltelékhez a mascarponét simára keverjük a porcukorral és a gyömbérrel. A tejszínt közepesen kemény habbá verjük és összeforgatjuk a krémmel. Figyeljünk arra, hogy ne verjük túl, mert akkor már csak összeplöttyed. Nem mondom, hogy így nem volt jó, de azért jobb ha közepesen kemény. :)

A tésztát és a krémet külön-külön hagyjuk egy éjszakát pihenni. Szétmorzsoljuk a tésztát, tényleg morzsává, és összekeverjük a krémmel. Jól lehűtjük a hűtőben, kb. 2-3 órán keresztül. Kis golyókat formálunk a masszából, pálcára szúrjuk és megy vissza a hűtőbe. Lehet pohárba is tenni, de ha találunk egy hungarocell darabot, az a legjobb, mert abba beleszúrjuk és csak áll. Persze ha elfér a hűtőben. Nekem nem fért el... :(  A bevonatot (csokit, vagy candy melt-et) felolvasztjuk és megforgatjuk benne a cake pop-okat. Ha szép egyenletesen bevonta a máz, akkor még gyorsan díszítjük, és vissza a hűtőbe.

Én nem értettem mire ez a nagy hűtés mánia, úgyhogy talán mások is küzdenek hasonló kérdésekkel. Ha nem elég hideg a cake pop a pálcán, akkor a bevonó majd folyik mindenfelé. Ellenben ha jó hideg, akkor a bevonó szinte azonnal kemény burkot alkot a pop körül, és gyorsan kell díszítenünk. Tiszta, egyszerű gyors.

A lecsúszásra a megoldás lehet (még nem próbáltam): ha a pálca végét belemártjuk a folyékony bevonóba és utána rakjuk rá a golyókat. Persze ez azt jelenti, hogy a folyamat némiképp változik. Pl. először csak magukban állnak a golyók egy tálcán, majd a díszítős fázisban a bevonóba mártott pálcára szúrjuk a golyót és utána mártjuk bele a masszába. De ezek egyelőre mind csak elméletek, mindaddig, amíg legközelebb ki nem próbálom ezt a módszert is.

A cake pop mindenesetre nem marad meg, akárhogy is néz ki, mert nagyon durván finom a recept. :)

Régen ettünk halat (megint), pedig elhatároztam, hogy többször fogok készíteni. Mert jó, mert finom, mert egészséges, a szagot pedig le lehet győzni. De valahogy mégsem ment, igaz karácsonykor úgy alakult, hogy mi készítettük P-vel a halat (természetesen paprikás lisztbe fogatott verziót, na nem háborgok, a közös munkának finom volt a gyümölcse), és most megint nekifutottam. Szégyellem, nem vagyok nagy szakértő a halak terültén és a környékünkön nagyon nincs is olyan halárusító, akiről hallanám, hogy na ott igen, ott lehet jó halat kapni, így egyelőre beérem a fagyasztott verzióval. Majd ahogy az ízlésem fejlődik, ez is  biztosan megváltozik.

Szóval azzal az igen hosszú halkészítési tapasztalattal a hátam mögött (két kezemen biztosan meg tudom számolni, a sikerekhez meg talán még annyi sem kell), most jött el az én időm. Valahol olvastam, vagy talán a TV Paprikán láttam és megragadt a tudatomban ez a momentum, nem tudom, de határozottan emlékszem a következőre: "és ezután fűszeres lisztbe forgatjuk". Tudom, a paprikás-lisztes hal után igazán evidencia lehetne, de nem volt az. Így aztán kipróbáltam. Kezdő halkészítőknek ideális.

Tengeri hal zöldfűszeres bundában

Hozzávalók:

• tengeri halfilé
• só
• liszt
• zöldfűszer, vagy hal fűszerkeverék

Elkészítés:

A halfiléket vágjuk tetszés szerinti nagyságúra, szép téglalapokra, oválisokra, vagy négyzetekre, úgy esztétikus lesz. Persze az ízének ez mindegy, de szerintem a szemnek nem. Kicsit sózzuk meg mindkét oldalát, de tényleg csak kicsit! (Kezdőknek jó tanács: amennyit a csirkére tennél, annak a felénél is kevesebbet.) Ezután keverjük össze a lisztet és a fűszerkeveréket. Én a Kotányi-féle hal fűszerkeveréket vettem, abból is a könnyű konyha verziót, ezüstös-zöldes a csomag ha jól emlékszem, és egyáltalán nem bántam meg. 5 evőkanál liszthez tettem 1 teáskanál fűszerkeveréket. A halakat megforgattam benne, és nagyon kevés olajon wokban (még mindig ez az egy serpenyő típusú konyhai eszközöm van) nagy lángon készre sütöttem. Közben sokat forgattam, hogy ne égjen meg.

P. és én egyöntetűen úgy gondoljuk, hogy ezt a halat nehezen fogom tudni felülmúlni. :)

Mivel egész nap dolgozom, ezért hétvége kivételével mindig este főzök. Olyankor az embernek már nem nagyon van kedve olyan ételbe kezdeni, ami 2-3 órán keresztül készül, arról nem is beszélve, hogy P. sem tele hassal érkezik haza, szóval estére csak olyat csinálok, ami még az én tempómban is készen van 1 óra alatt. Igen, lassú vagyok, de szerintem ezzel minden kezdő így volt. :)

Azért szeretem a GoddFood-ot, mert alapvetően tisztában van azzal, hogy az emberek szerencsés többsége nap közben dolgozik (kivéve a kisgyerekeseket, mert ők 0-24ben). Ezért nagyjából az újság fele olyan receptekből áll, amiket szívesen megcsinál az ember hétköznap este. Egyszerű, finom, néha elég különleges, de amit eddig megcsináltam, abban nem csalódtam. Rendszeresen átlapozom a korábbi számokat is (mindegyik megvan, annak ellenére, hogy márciusban még a fasorban sem volt a konyha), mert van, amin átsiklik a figyelmem, vagy akkor nem volt vonzó, de egy hónappal később már az. Jöjjön egy nagyszerű étel a 2012. augusztusi GoodFood-ból.

Ouiche lorraine frittata

Hozzávalók:

• 175 g sonka apró kockákra vágva
• 8 tojás
• 200 ml tej
• 50 g cheddar sajt reszelve
• 4 zsömle
• jégsaláta

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra. Terítsünk sütőpapírt egy kb. 20x28 cm-es tepsibe. Nekem csak ovális van, kicsit eltérő méretekkel, de ez nem számít, ha kb. akkora, már jók vagyunk. Habverővel keverjük össze a tejet és a tojásokat egy tálban, adjuk hozzá a sonkát, a reszelt sajtot, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Öntsük az egészet a tepsibe, a tetejére is szórhatunk még egy kis reszelt sajtot. Süssük 30-35 percig, amíg teljesen megszilárdul és a teteje megpirul.

A zsömléket vágjuk félbe, tegyük rájuk a jégsaláta leveleit, majd vágjunk a frittatából akkora kockákat, amik kb. megegyeznek a zsömlék átmérőjével, tegyük a tetejére, és már fogyaszthatjuk is.

Ha a péksütemények között kell választani, én mindig a brióst választom. A kedvencem. Amikor a konyha készen lett, elhatároztam, hogy ez lesz az első péksütemény, amit elkészítek. Azóta már elég gyakran sikerem volt vele, persze azért még némi tökéletesítésre szorul, nagyon finom, de valami nem az igazi. Azért leírom, legfeljebb később majd update-elem. :) Mert amúgy valóban finom.

Nekivágtam a régóta vágyott nagy feladatba is a héten. Belefogtam a cake pop projektbe. A fejleményekről majd tudósítok, és remélem, hogy a várt eredményt sikerül hozni. Bár tudom, hogy elsőre nem leszek egy Bakerella és nyilván sokadjára sem, de olyan cukik, hogy muszáj nekem is megpróbálni. :)

Vaníliás briós

Hozzávalók:

• 1 dl tej
• 2 tojás
• 15 dkg vaj
• 13 dkg cukor
• 2 csomag bourbon vaníliás cukor :)
  
• 52 dkg liszt
• 2,5 dkg élesztő
• tetejére: 1 tojás, + cukor

Elkészítés:

A vajat olvasszuk meg mikrohullámú sütőben, hogy könnyebben össze tudjuk dolgozni a tésztát. A tojást keverjük habosra a cukorral, morzsoljuk bele az élesztőt, adjuk hozzá a tejet, a lisztet és végül a vajat. Könnyű tésztát dagasztunk belőle, amit utána 30-40 percig meleg helyen kelesztünk. Ezután átgyúrjuk még egyszer a tésztát és tetszés szerint 8-10 részre osztjuk. Hosszú tésztakígyókat sodrunk a darabokból, majd csigaformára feltekerjük két ujjunk köré. A végét hajtsuk vissza a csiga alá, hogy amikor sül, megemelkedjen majd.

Sütőpapírral bélelt tepsiben tegyük a sütőbe, majd kapcsoljuk be, és állítsuk 180 fokra. Együtt melegednek fel. 10 perc elteltével vegyük ki a sütőből és a felvert tojással kenjük meg a csigák tetejét, szórjuk meg a cukorral. Én sok cukorral szoktam megszórni. Vannak, akik szerint egy kis vizet kell ilyenkor a tetejére permetezni, de én nem találtam erre alkalmas eszközt, úgyhogy én nem permetezek rá semmit, és így is nagyon jó.

Ennél a receptnél szerintem a világon nincsen egyszerűbb, még én sem tudtam elrontani. Akkor készítettem először, amikor Anyuék jöttek megnézni a kis lakást már kész állapotban. Vacsorára érkeztek, tehát 2 + 4 főre kellett készülnöm, amit nagyszerűen el is terveztem, bevásároltam, előkészítettem, minden szuper volt. Aztán P. egy nappal előtte mondta, hogy de hát az ő szülei is jönnek vacsorára. Na itt viszont teljesen bepánikoltam. Szerintem azok a lányok/nők/hölgyek/asszonyok, akiknek hozzám hasonlóan igen nagy spíler az "anyósuk" a konyhában, most teljesen megértik, hogy miért történt ez. Először főztem így. Para, para, para. Természetesen a még plusz 2 főre nem éreztem úgy, hogy elég lenne amit terveztem (valamint pontosan 6 db székünk és 6 db tányérunk volt akkor - és van most is), úgyhogy irány a Tesco újra, ahol pontosan 24 órával korábban kaptam idegösszeomlást a terítők széles választéka miatt. :)

Szerencsére a GoodFood-ra mindig számíthatok, azt hiszem, hogy ez a recept a májusi számban volt benne, vagy annak a környékén valahol. Ők ugyan ajánlottak alternatívát saját BBQ szósz kikeverésére, de hát hol volt nekem ahhoz idegrendszerem akkor? :) Úgyhogy a csirkecombok elkészítésében követtem a leírt módszert, csak éppen a szósznak nem azt használtam. Valószínűleg az is nagyon finom lenne (bár én határozottan nem szeretem a csípőset, P. sem és család nagy többsége úgy általában nem), de én a gyors és biztos megoldást választottam.

BBQ csirkecombok

Hozzávalók:

• 1 kg csirkecomb
• BBQ szósz (Heinz, édes verzió)
• só

Elkészítés:

A csirkecombokat megmossuk, az esetleges rajta maradt nem oda illő szőrszálaktól megtisztítjuk. A combok minden oldalát besózzuk, majd egy éles késsel bemetszéseket ejtünk a combok húsos részeibe, egyenletesen minden oldalról. Ezután a BBQ szószt kézzel alaposan beledörzsöljük a húsba, a vágásokba különös figyelemmel, mert ettől fogja igazán átjárni az íze. Ha az édes verziót használjuk, akkor nem kell attól félni, hogy túlságosan csípős lesz, hanem csak a kellemes édeskés ízét fogjuk érezni.

A combokat tűálló tálba tesszük, szépen egymás mellé. Én itt még tettem a tetejére egy nagy adag szószt, hogy biztosan finom szaftos legyen, és nem bántam meg. Előmelegített sütőben, 180 fokon 45 percig sütjük, közben 15 percenként megtekintjük a combok állapotát, meglocsoljuk kicsit a saját levével, vagy még BBQ szósszal és ha szükséges igazítunk a helyzetükön a tálban.

A köretnek csak a képzelet szab határt, én káposztás, kínai keles, madársalátás keverékkel tálaltam. 

A kimaradt karácsonyi receptek közül természetesen nem hiányozhat a mézeskalács sem, amit egész évben (szerintem nagyon igazságtalanul) mellőzünk, decemberben meg ugye dögivel. Pedig a hozzávalók egész évben kaphatók, és minden évszakban ugyanolyan finom. Mivel pedig nálam már november elejétől karácsony volt (főleg az irodába cipeltem be a karácsonyi forgós, hópelyhes, rénszarvasos, és egyéb mécseseket, karácsonyi füstölőket meg rengeteg giccses cuccot  - tiszta szerencse, hogy a főnököm toleráns ezekkel :D), akár januárra is meghosszabbíthatom, elvégre még vízkereszt sincs! Én azt mondom, hogy mézeskalácsra fel, akár egész évben!

Mindenkinek van valami tuti receptje, ami mindig puha, mindig finom, mindig szuper, és már szinte díszítve ugrik ki a sütőből a tálcára. Én egy ilyennek találkoztam 2011 karácsonyán, akkor megsütöttük, majd a papírt, amire felírtam, eltettem valahova. Soha többet nem lesz meg, tudom, ezért is kerestem új receptet. Találtam is egy sokat ígérőt, viszont a kivitelezésnél kicsit megcsúszott a kezem, úgyhogy az alapanyagokat végül teljesen más arányban adtam hozzá és imádkoztam, hogy összeálljon a tészta, majd hogy ne égjen szénné a sütőben, majd pedig hogy finom legyen, annak ellenére, hogy az eredeti leírással ez már köszönő viszonyban sincs. Összeállt (ezt én paráztam túl), nem égett el (mert van ketyegős óra a sütőn, amikor megvettük ez nem volt szempont, most meg nem tudok nélküle élni - volt kis tojás alakú is, négy vagy öt, de azokat mindig elhagytam, a sütőt kisebb eséllyel tévesztem szem elől), és visszapuhult. Igen, mert először puha volt, aztán megkeményedett, aztán másfél nap a fémdobozban és mintha mi sem történt volna. Másodszorra is ezzel a recepttel készítettem, az is jól sikerült. :)

Mézeskalács

Hozzávalók:

• 700 g liszt
• 300 g méz
• 200 g porcukor
• 2 tk kakaó (ha zavar, hogy sötétebb lesz, elhagyható, jövőre én sem teszem bele)
• 2 tk szódabikarbóna
• 120 g margarin
• 3 tojás + 1 sárgája
• 2 ek mézeskalács fűszerkeverék (ha ez nincs, akkor: 1 kk fahéj, 1 kk őrölt szegfűszeg, egy nagy csipet gyömbér)

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat egy nagy tálban összekeverjük: liszt, kakaó, porcukor, szódabikarbóna, fűszerek. Jól keverjük össze, hogy később  egyenletes legyen a mézeskalácsok íze. A vajat, vagy margarint kicsit olvasszuk meg és adjuk hozzá a lisztes keverékhez, keverjük el benne. A mézet szintén kicsit megmelegítjük és hozzáadjuk, majd elkeverjük. Végül az egész tojásokat és a sárgáját is hozzáadjuk a masszához, és készre gyúrjuk. Ha valamiért nem állna össze a tészta, pár csepp hideg víz segíteni fog. Ezt valahol olvastam, de szerintem nem rá szükség, mert kb. 10 perc kitartó gyúrás után összeállt.

Lisztezett deszkán tetszőlegesen vékonyra nyújtjuk (ha nagyon vékony, akkor figyelni kell majd, hogy ne égjen meg a sütőben) és formákat szaggatunk belőle. Ha olajos magvakat vagy aszalt gyümölcsöket szeretnénk rá tenni, annak most van itt az ideje, nyomkodjuk bele és kész. 180 fokra előmelegített sütőben 6-8 perc alatt készre sütjük. Miután kihűlt tetszőlegese díszíthetjük cukormázzal, írókával, gyöngyökkel, színes szórócukorral, vagy amivel csak szeretnénk.  

Minden év elején zavarban vagyok kicsit. Fogadkozások, mit nem teszek soha többet, vagy éppen mit teszek mostantól hetente háromszor, ha esik ha fúj. Aztán persze az egészből nem lesz semmi. Mert az újévi fogadalmakat az emberek általában csak megszokásból teszik. A társadalmi konvenciókhoz való merev kötődés miatt.

Én a tervezést választom. Hiába, nem tudok megszabadulni én sem a változás gondolatától. Így a boldog új év reményében eltervezem, hogy milyen változtatásokat fogok eszközölni a következő 365 napban és hogy azokat nagyjából milyen fázisokban és mikor fogom végrehajtani. És ez beválik. Nekem legalábbis. Mert a fogadkozás valami olyan dolgot jelent, amit nem tudtál eddig megtenni, és talán túl sok neked. De amit eltervezel, az már a tervezés pillanatában valóságosnak tűnik fel előtted, és már korántsem érzed azt, hogy megvalósíthatatlan. Hát így kezdtem ezt az évet. Terveim szerint 2013-ban sok finomságot fogok készíteni és rengeteg új ismerettel fogok gazdagodni.

A finomságok készítéséhez már van is segítségem, az ünnepek ugyanis nem teltek el anélkül, hogy ne kaptam volna néhány igazán jó szakácskönyvet. Anyuék és P. is megleptek (jó, Anya annyira nem, mert ott én mondtam, hogy mit szeretnék, de hogy P. megjegyezte hogy mit szeretnék, azon egészen meglepődtem, mert nem ismételtem el sokszor jelentőségteljesen, és tényleg nem számítottam rá). Ráadásul P. két könyvet is választott, mindkettő telitalálat.  Ebből az egyik Rachel Allen szakácskönyve, A család kedvencei. Ez a könyv kezdő szakácsok számára is megfelelő, vannak benne egészen egyszerű receptek, amiket akár a gyerekekkel együtt is el lehet készíteni.

A receptek nem az általam megszokott kategóriák szerint követik egymást, hanem egy egészen más megközelítés szerint. A nagy családi ünnepek, a gyerekkel együtt főzés, a baráti összejövetelek szerint. A képek igazán inspirálóak, tényleg azt érzed, hogy ezt a hangulatot te is szeretnéd átélni. Felkelti az érdeklődésedet, és a receptekkel sem hangol le utána, hanem végig segít. Sok recept leírása után a Rachel tippje bekezdés olvasható, amiben egyéb praktikákat, tanácsokat ad az elkészítéshez. Azt érzem, hogy tényleg fontos, hogy én is el tudjam készíteni az ételt. És remek receptek vannak benne, egytől egyig. Nem találtam olyat, amit ne készítenék el szívesen, kivéve persze ami sertéshúst használ, mert sertést nem eszek és nem is készítek. De tényleg nagyszerű könyv, kezdők is elboldogulnak vele.

Mindent összevetve, és nem csak a könyvek miatt, biztos vagyok benne, hogy sorsfordító évnek nézünk elébe, sok új kalanddal, nagy változásokkal. Remélem minden a terveink szerint alakul majd és 2013 végén elégedetten fogok visszatekinteni. De akárhogyan is alakulnak majd a dolgaink, egy biztos: jó buli lesz!

Hajlamos vagyok arra, hogy elcsábuljak a boltban. Ezen nem segít különösebben semmilyen praktika, sem az hogy ne menj éhesen vásárolni (az ember ugye nem azért vesz szárított alga lapokat, mert éhes), sem pedig a "használj listát" verzió (mindig listával megyek, tényleg mindig, mert elfelejtem mit akartam venni, de a szójababkonzerv akkor is jó ötletnek tűnik ha fogalmam sincs mire lehetne használni, mea culpa, majd megkérdezem a google-t). Így voltam a múltkor a teriyaki szósszal is, amint mint újonnan bevezetett terméket, akciósan kínáltak. Így voltam akkor is, amikor P. anyukája azt kérdezte, hogy hozzon-e nekem is valamit a piacról, mire én: igen, egy brokkoli most jól jönne. (Brokkoli?! Ez hogy jött?!) És hogy a fehérbab konzervek hogy kerültek a kosárba... arról már tényleg fogalmam sincs. 

Mindezek mellett nem szeretek kidobni semmilyen alapanyagot, így egyik este ott álltam a konyhában, előttem a csirkemellel és azon gondolkodtam, ebből most mi legyen. Aztán összeszedtem amim volt és megpróbáltam ehetőt varázsolni belőle. Egytálételnek nevezném, mert ugyan a brokkolit köretnek szántam, de végül mégis beugrott a wokba, és olyan tartalmas vacsora lett, ami nem kívánt köretet maga mellé. És az első sikerélményem. Egy olyan recept, amit én kreáltam. Nem nagy és bonyolult fogás, ellenben finom és egészséges. 

Fehérbabos kukorciás teryaki csirke brokkolival

Hozzávalók:

• 2 db csirkemell
• 1 konzerv kukorica
• 1 konzerv fehérbab
• 1/2 fej brokkoli
• 2 dl teriyaki szósz
• 1 fej fokhagyma ( ! )
• só, bors, fűszerek ízlés szerint

Elkészítés:

A csirkemellet felkockázzuk, nem túl nagy kockákra. Ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, vagy bármi egyébbel (én nagyon szeretem a sült csirke fűszerkeveréket mindenféle csirkehúshoz) és félretesszük, amíg a többi hozzávalót előkészítjük, mert ez az idő elég lesz neki, hogy átjárja a só és a fűszer a húst. Nem kell nagyon sok só, a teriyaki szósz is sós lesz. A konzervekről leöntjük a levüket, a fokhagymát megtisztítjuk, a brokkolit kisebb rózsákra szedjük. 

Kevés olajon a fokhagyma fejeket egészben megpirítjuk. Nagyon finomak lesznek. Hozzáadjuk a csirkemellet és átsütjük. A wokon általában minden nagy lángon csinálunk. Amikor kezdjük úgy érezni, hogy átsült a hús, meglocsoljuk teriyaki szósszal, a hús mennyiségétől függően 1-1,5 dl. Együtt főzzük addig, amíg a szósz nagy része el nem párolgott és be nem sűrűsödött. Hozzáadjuk a babot és 2-3 percig főzzük folyamatosan kevergetve. Hozzáadjuk a kukoricát, újabb 1-2 perc, majd amikor készen vagyunk, a brokkolirózsákat is beleforgatjuk az ételbe, de ezt már tényleg az utolsó pillanatban, hogy a brokkoli ne essen szét, hanem szép zöld és finom roppanós maradjon. Ha úgy érezzük, a főzés fázisaiban nyugodtan tehetünk még hozzá szószt, illetve az asztalnál is tegyünk ki belőle egy kis tálkába, hátha valaki még kér hozzá.

A december olyan volt, mint valami ámokfutás. A munka, az ajándékok, az előkészületek, a megszervezés, hogy minden készen legyen karácsonyra. A blogra sem volt időm, ami tekintve, hogy annyira nem régóta vezetem, elég rossz előjelnek tekinthető. Tényleg kifogtak rajtam a képek, és mindig elkedvetlenített, hogy milyen macera ez az egész átméretezés. Persze valójában nem volt több fél óránál az egész, úgyhogy tényleg nincs semmi mentségem magam előtt.

Minden évben készülök a karácsonyra. Nagyon. Karácsonymániás vagyok. Ebben az évben nem egészen alakultak úgy a dolgok, ahogyan terveztem. Kicsit mindennel elcsúsztam, kicsit mindennel kapkodni kellett. De a karácsony végül elkezdődött, és rendben véget is ért. Mert a dolgoknak ez a rendje. Nem is ragoznám túl a dolgot, mindenki sok ajándékot kapott, mi talán még többet is a kelleténél, mert egy akciós influenza csomagot is kaptunk a húgomtól, aminek köszönhetően idén szilveszterkor nem kellett azon gondolkodnunk, hogy hova menjünk és kikkel ünnepeljük az új évet, mert napokon keresztül fel sem bírtunk kelni az ágyból. Igazság szerint nekem még mindig nincsen új év. Nem jött még az érzés. Talán 1-2 nap múlva. Jól felborított ez a betegség minket.

Azért karácsonyra csináltam néhány dolgot, amit érdemes feltenni ide, mert nagyon egyszerűen elkészíthető, és egyáltalán nem kell, hogy karácsony legyen az elkészítésükhöz, mert minden évszakban finom. Természetesen GoodFood recept, a decemberi számból.

Vaníliás habcsók 

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• 225 g porcukor
• 1 ek vaníliakivonat
• csipetnyi só

Elkészítés:

Válasszunk szét 4 db tojást. Ezt a legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy egy bögre oldalán feltörjük, majd a tojás sárgáját a bögre fölött egyik héjból a másikba rakosgatjuk és hagyjuk, hogy a tojásfehérje közben kicsusszanjon a bögrébe. Ha megvagyunk egy tojással, a fehérjét öntsük át egy nagyobb műanyag tálba és folytassuk a következővel. Nem célravezető, ha a a bögrés részt kihagyjuk, mert ha csak egy csepp sárgája kerül bele, már nem tudjuk felverni a habot. És nagy szívás, amikor három fehérje már ott van a helyén, a negyedikkel együtt pedig becsúszik a sárga.

Tehát a négy fehérjét és a csipet sót (tényleg csak egy csipetet) a mixerrel elkezdjük habbá verni. Teljesen kemény habot verünk, annyira, hogy ha fejjel lefelé fordítjuk a tálat, a hab benne marad. Aztán a porcukornak kb. a felét beleöntjük a tojáshabos tálba és együtt tovább keverjük. Sűrű és fényes lesz az addigi matt helyett. Ha teljesen eloszlott, a vanília kivonatot és a porcukor másik felét is hozzákeverjük és tovább verjük. Végig maximális fokozaton használjuk a mixert. Ha ételfestéket szeretnénk használni, azt most adjuk hozzá. Ha teljesen sima, fényes és kemény, akkor csillagvégű habzsákba töltjük. Én ezt úgy szoktam megoldani - amivel kevésbé lesz habos minden - hogy a habzsákot beleállítom egy magasabb falú pohárba (nekem mérőedényem van) és két kanállal dolgozom bele a habot, az egyikkel tartom a zsák falait, a másikkal kanalazom bele.Persze ez csak az első fordulónál ilyen könnyű, a másodiknál már úgyis ragadni fog minden. Ha megtöltöttük, a végét csavarjuk meg és a sütőpapírral borított tepsire nyomjunk tetszőleges habcsókokat. A sütőben 100 fokon süssük addig, amíg már maguktól el nem válnak a tepsitől. Ez kb. 1,5 - 2 óra közötti idő múlva fog megtörténni, és ez egyáltalán nem sok. :)