Kitchen diary

Az egész úgy kezdődött, hogy betévedtem az Ázsia boltba, ami mindig úgy végződik, hogy veszek néhány olyan dolgot, amit vagy nem egészen tudom hogyan kell elkészíteni, vagy egyáltalán nem. Így volt ez most a rizslapokkal is, amik többféle méretben állnak a rendelkezésére bárkinek, nem elhanyagolhatóan jutányos áron.

Szeretem a keleti jellegű ételeket, és nem félek megpróbálni elkészíteni őket otthon. Persze ez azzal jár, hogy elsőre nem mindig sikerül, van hogy kisebb mennyiségű füst borítja a konyhát, és ezzel együtt a lakást is (amerikai konyhánk van, tehát szabadon jár a füst mindenfelé, de ezt nem hátrányként említem, mert szerencsére nem szoktam mindig elégetni amit főzök). De azt gondolom, hogy aki nem próbálkozik, annak soha semmi nem is fog sikerülni. Úgyhogy nem féltem se a füsttől, se a rizslaptól. Pedig jobban tettem volna. A rizslap szárazon könnyen törik, csak nedvesen hajlítható, de rendkívül ragacsos. Óvatosan bánjunk vele. Idegőrlő dolog, nem fogok kertelni, tényleg az. Főleg, ha az első alkalommal nem vagyunk elég gyorsak és már annyira ragad a rizslap, hogy magunkról sem tudjuk levakarni. De nem adjuk fel. A következő alkalommal sokkal jobban fog menni. :)

Tavaszi tekercs és zöldséges rizstészta

Hozzávalók:

• rizslapok
• rizstészta
• uborka
• sárgarépa
• fehérhagyma
• újhagyma
• ketjap manis (lehet helyette szójaszósz)
• olaj

Elkészítés:

A rizstésztát a következőképpen készítjük el: egy lábasban felforraljuk a vizet, lekapcsoljuk, és a forró vízben áztatjuk 3-4 percen keresztül. Leszűrjük és ráöntünk és kis ketjap manist, hogy ne ragadjon teljesen össze a tészta. A ketjap manis az indonéziai szójaszósz. Annyiban különbözik a sima szójaszósztól, amit általában használunk, hogy ez édes. Mehet helyette nyugodtan a sima szójaszósz, Nekem éppen ez volt itthon, ezzel is nagyon finom.

A zöldségeket vékony csíkokra vágjuk és kis tálkákban karnyújtásnyira helyezzük, hogy könnyen hozzáférhessünk mindenhez. Készítünk a kezünk ügyébe egy tálkában vizet. Vegyünk kézbe egy rizslapot és mindkét oldalát nedvesítsük meg. Tegyük le magunk elé (konyharuhára talán a legoptimálisabb, mert nem azonnal ragad, hanem csak mikor átjut rajta a víz) és gyorsan pakoljunk rá egy kis adag tésztát, majd a zöldségeket. Két oldalról hajtsuk egymásra a rizslap két végét, ezzel cső lesz belőle, majd a két nyitott végét is hajtsuk rá, ezzel kis batyu lesz belőle. Vigyázzunk, mert itt már igen ragadós. Készítsünk annyi batyut, amennyit az idegrendszerünk enged, majd forrósítsuk fel az olajat egy wokban és süssük ki a tavaszi tekercseket. Akkor lesz készen, amikor a rizslapok aranyszínűek lesznek.

Miután kisütöttük a tavaszi tekercseket, a maradék zöldséget süssük át 1-2 perc alatt a wokban, öntsünk még rá ketjap manist, majd a maradék rizstésztát is öntsük hozzá, forgassuk össze és már készen is van a zöldséges rizstészta.

Szeretem a tésztát. Nagyon. Barátok vagyunk már régóta, nem is tudom, mit kezdenék nélküle. Persze nem egészséges ez a mi kis kapcsoltunk, de hát annyian keverednek rossz társaságba manapság, nem én vagyok az első, aki eltévedt. :)

Amikor valamilyen gyors tésztára vágyom, nem főételre, csak valami kis snack, vendégváró falat, egyszerű, finom, sós apróság, semmi több, akkor a leveles tészta a legjobb haver, aki benne van a buliban. A lenti kis virslis falat is pont erre való. Filmnézés, beszélgetés, egy kis harapnivaló. Ami a legjobb, hogy gyakorlatilag semmi nem kell hozzá, csak az, ami a címben le van írva. És ketchup, meg egy tojás, valamit kb. 30 perc.

Virslifalatok leveles tészta bundában

Hozzávalók:

• leveles tészta
• ketchup
• virsli
• 1 db tojás

Elkészítés:

A leveles tésztát kinyújtjuk. Elkészíthetjük magunk is, de a mirelit sem von le semmit az értékéből. Olyan széles csíkokra vágjuk, amilyenbe bele tudjuk tekerni a virslit. Megkenjük ketchuppal, ráfektetjük a virslit, feltekerjük, hogy a virslit teljesen betakarja a tészta. Falatnyi darabokra vágjuk, a tetejét megkenjük tojással és előmelegített sütőben, 180 fokon kb 10 perc alatt készre sütjük.

Újra én, újra itt. Lassan kezdek magamhoz térni, bár nem könnyű. Igen sokat kellett az elmúlt időszakban dolgoznom és még most sem a lazítás részénél járunk, de nem is ez volt az, ami teljesen lefárasztott. Hanem az életmódváltás-projektem. Bizony.  Ezúttal nem viccelek. Ez a negyedik hét. Január végén kezdődött minden, Vikiék lakásavató buliján, amikor Asmával megbeszéltük, hogy elég durva túlsúlytól kellene mindkettőnknek megszabadulni, és milyen jó lenne ha ebbe együtt vágnánk bele. Mindketten a -20 kiló céloztuk meg. Utánaolvastam a neten, mit és hogyan, edzéstervek és étrendek (az étrendeket nem használom igazán, csak ötleteket merítek belőle), alaposan átgondoltam, motiváló levelet írtam magamnak, elvégre minden fejben kezdődik el. Időközben Asma lemorzsolódott, de ha egészen őszinte akarok lenni, akkor ezen csak kicsit lepődtem meg, mert valahol számítottam rá. De talán majd bekapcsolódik valahol újra. :)

Összesen másfél hétig tartott a szellemi felkészülésem (ez még nincs benne a négy hétben :P), majd besétáltam a munkahelyem melletti edzőterembe és tájékoztattam a recepciós kislányt, hogy életmódot kívánok váltani és jól lefogyni, úgyhogy most biztasson. A teremedzővel egyetemben gyorsan reagált, nagyon jól biztattak, meg is vettem a bérletet. Azóta hetente kétszer valamivel több mint másfél órát töltök az edzőteremben, az idő felében kardio gyakorlatokat végzek, a másik felében súlyzós edzést, és egyszer megyek dinamikus jógára, ami olyan mintha agyonvernének, és nem csak miközben a skorpió pózt tartom, hanem előtte, utána, egész héten.

Szóval örültem, ha valami értelmeset össze tudtam kaparni esténként, nem hogy még fényképezzem meg blogoljak róla. Azt olvastam, hogy az embernek 21 nap kell ahhoz, hogy valamit szokásként kezeljen. Úgy gondolom, hogy ez a heti három alkalom mellett nagyjából két hónap lesz, vagy valamivel több. De nem adom fel, mert már be tudom gombolni azt a kabátomat, amit legutóbb híztam ki és a szövetnadrágom összes kapcsát is simán csattintom, sőt még le is ülök utána. :)

Hagymás lepény tojással

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 2 nagy fej lilahagyma
• 6 vékony szelet sonka
• 1 póréhagyma
• 3 újhagyma
• ketchup vagy paradicsomos szósz
• reszelt cheddar sajt
• 2 tojás

Elkészítés:

A leveles tésztát a sütőbe való tepsi méretére nyújtjuk (hacsak nem olyan veszünk, ami eleve ki van nyújtva, de szerintem feleslegesen kerül többe. A sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, szélet a tesihez alakítjuk. Az egészet megkenjük ketchuppal. A sonkaszeleteket egymás mellé fektetjük, majd rászórjuk a vékonyra vágott lilahagyma, póréhagyma és újhagyma karikákat. Megszórjuk a reszelt sajttal úgy, hogy két fészket készítünk a két tojásnak, amiket ráütünk. Ezek majd a sütőben a lepénnyel fognak megsülni. A sütőt 180 fokra előmelegítjük, lepényt pedig addig sütjük, amíg a tojás kellően meg nem sül. Ezt a fehérje színéből fogjuk látni, és ha a tojás kész, akkor a többi rész is biztosan átsült.

Ha a péksütemények között kell választani, én mindig a brióst választom. A kedvencem. Amikor a konyha készen lett, elhatároztam, hogy ez lesz az első péksütemény, amit elkészítek. Azóta már elég gyakran sikerem volt vele, persze azért még némi tökéletesítésre szorul, nagyon finom, de valami nem az igazi. Azért leírom, legfeljebb később majd update-elem. :) Mert amúgy valóban finom.

Nekivágtam a régóta vágyott nagy feladatba is a héten. Belefogtam a cake pop projektbe. A fejleményekről majd tudósítok, és remélem, hogy a várt eredményt sikerül hozni. Bár tudom, hogy elsőre nem leszek egy Bakerella és nyilván sokadjára sem, de olyan cukik, hogy muszáj nekem is megpróbálni. :)

Vaníliás briós

Hozzávalók:

• 1 dl tej
• 2 tojás
• 15 dkg vaj
• 13 dkg cukor
• 2 csomag bourbon vaníliás cukor :)
  
• 52 dkg liszt
• 2,5 dkg élesztő
• tetejére: 1 tojás, + cukor

Elkészítés:

A vajat olvasszuk meg mikrohullámú sütőben, hogy könnyebben össze tudjuk dolgozni a tésztát. A tojást keverjük habosra a cukorral, morzsoljuk bele az élesztőt, adjuk hozzá a tejet, a lisztet és végül a vajat. Könnyű tésztát dagasztunk belőle, amit utána 30-40 percig meleg helyen kelesztünk. Ezután átgyúrjuk még egyszer a tésztát és tetszés szerint 8-10 részre osztjuk. Hosszú tésztakígyókat sodrunk a darabokból, majd csigaformára feltekerjük két ujjunk köré. A végét hajtsuk vissza a csiga alá, hogy amikor sül, megemelkedjen majd.

Sütőpapírral bélelt tepsiben tegyük a sütőbe, majd kapcsoljuk be, és állítsuk 180 fokra. Együtt melegednek fel. 10 perc elteltével vegyük ki a sütőből és a felvert tojással kenjük meg a csigák tetejét, szórjuk meg a cukorral. Én sok cukorral szoktam megszórni. Vannak, akik szerint egy kis vizet kell ilyenkor a tetejére permetezni, de én nem találtam erre alkalmas eszközt, úgyhogy én nem permetezek rá semmit, és így is nagyon jó.

Lassan kezdek kijönni a betegségből, már dolgozni is járok. 1-2 napja még az is nagy szó volt, hogy mindenféle segítség nélkül tudok egy helyben heverni és a plafont bámulni üveges tekintettel, bedugult orral, fájó torokkal. Azóta maradt még némi köhögés, de semmi komoly. Főzésre fel.

Gondoltam, csináljunk valami klasszikusat. Valamit, ami nem akar sem kínai, sem thai lenni, sem olasz, és még elég jól is sikerül ahhoz, hogy feltegyem a blogra. És ami édes. Mert nagyon édeset akartam enni. Aztán elkezdtem írni a bundázásról, és Ilona néni nagyszerű könyvében egyszer csak megtaláltam a kis cetlin felírva a palacsinta receptet, amit még Anyu diktált le, amikor az első évben az Irinyi úti lakásban próbálkoztam hirtelen felindulásból valamit összeütni. Már nem volt kérdés mit választok.

Néhány észrevétel a palacsintasütéssel kapcsolatban. Ne tántorítson el, ha nincs palacsintasütőd. Nekem sincs. Még csak arra hasonlító eszközöm sincsen, mivel a serpenyőm, ami nagy jóindulattal, akár palacsinta-kompatibilis is lehetne, nem kommunikál a főzőlapommal. Vagyis nem elég intenzíven. Recés az alja, és nem veszi át eléggé a hőt. Vagy csak simán béna vagyok. Ez is egy lehetőség, nem zárkózom el, de valahogy most mégis valószínűbb, hogy nem bennem van a hiba. Tehát kerestem egy olyan serpenyőt, amit szeret a főzőlap is. Na mi az egyetlen ilyen: Naná hogy a wok. De annak is van alja, úgyhogy arra jutottam, hogy legfeljebb kicsit kisebb lesz az átmérője, meg vastagabb és akkor simán ráfogom, hogy úgyis inkább amerikai palacsintát akartam csinálni. A wok még kicsit jobb is volt így utólag, mert nem ragadt le. Szóval jó lett a végeredmény, igaz hogy nem olyan vékony, mint Anyué, de az íze mint otthon.

Palacsinta karamell öntettel

Hozzávalók 12 db-hoz:

• 1 db tojás
• 15 dkg liszt
• 3 dl tej
• 1 dl víz
• késhegynyi só
• kb 1 csapott mokkáskanál cukor

Hozzávalók a karamellhez

• 50 dkg porcukor
• 10 dkg vaj
• 5 dl sűrített tej

Elkészítés:

A palacsinta hozzávalóit összekeverjük. Először a nedves alapanyagokat: a tojást, a tejet, a vizet, majd hozzáadjuk a lisztet a sóval és a cukorra. Tényleg ne tegyünk bele több cukrot, mert attól csak leragad, de nem lesz jobb az íze. Keverjük simára a tésztát, folyós lesz, majd hagyjuk állni minimum fél órát. Hogy pontosan miért, kell állni hagyni, vagy mi történik közben, azt nem tudom, de sokat segíts rajta. Ezután pöttyintsünk olajat a kiválasztott serpenyőbe, és egy merőkanálnyi tésztát oszlassunk el. Gyorsan sül, nagyon gyorsan, ahogy benne van, már kezdjük is el az erre a célra előkészített műanyag eszközzel feszegetni a széleit, alányúlunk és megfordítjuk. Lehet dobni is, de nekem egyrészt kicsi volt ugye az átmérő, másrészről meg acélból van a wok, szóval én ezt most kihagytam. Ezt ismételjük sokszor. Én 4-szeres adagot kevertem be. Nos, valóban kb. 50 palacsintát sütöttem, szóval a "12 darabhoz" instrukciót vegyük komolyan.

A karamell öntet hozzávalóit egy vastag fenekű lábasban összekeverjük, alágyújtunk és folyamatos kevergetés mellett 15-20 percen keresztül főzzük. Megmondom őszintén és félidőben még hozzátettem 2 marék cukrot is, mert valahogy úgy jobbnak tűnt. A szaga viszont nem jó. Kifejezetten nem. Nem tudom mi lehetett a baj, majd kikísérletezem a megoldást. Az íze viszont jó, P. szerint megérte azért.

Most, hogy szabadságon vagyok, van időm kipróbálni néhány dolgot, hogy a későbbiekben tudjak mihez nyúlni ha a szükség úgy hozza. Kicsit aggódom az ilyen vendéglátások miatt egyelőre, mert szinte egyáltalán nincsen gyakorlatom. A jövő hét végén a szüleim jönnek hozzánk látogatóba. Akkorra is csinálok majd valamit, bár Anyuék előtt lényegesen lazább vagyok, mint P. szüleivel, akik itt laknak alattunk és ebből kifolyólag elég sokat vagyunk együtt. Hiába, az ember akkor is csak a saját családjával mer igazán önmaga lenni. Egy bizonyos életkor után persze. :) Mert 16 évesen én sem a szüleimmel voltam a legjobban. Azóta változtak a dolgok, én felnőttem, ők pedig elhiszik. Akár tetszik, akár nem, minden 16 éves sokat tanul mire betölti a 25-öt. :)

A pitéket régóta szerettem volna kipróbálni. Van piteformám is, de mivel még azelőtt vettem, hogy egyáltalán a youtube-on megnéztem volna egy pités videót, így inkább az esztétikai oldalát fogtam meg a dolgoknak. Meg kell mondanom, egy gyönyörű fehér kerámia pitesütő formám van. De a széle. Hát igaz, hogy nem cakkos (az nem szimpatikus), de nem is magas. Ami azt hiszem kifejezetten nem jó dolog az én szempontomból. Azért megsütöttem a pitét, nem lett vészes a formája, a tészta nem olyan mint vártam, de az sem lett rossz, legközelebb teszek hozzá talán egy tojást próbaképpen, mindenesetre vigasztal, hogy 12 órán belül elfogyott.

Póréhagymás sonkás pite

Hozzávalók:

• 150 g olvasztott vaj
• 5 dl liszt
• 2 ek víz
• só
• sonka
• póréhagyma
• 4 db tojás
• 4 dl reszelt sajt
• 1 dl tejszín
• 2 dl tej

Elkészítés:

Összekeverjük a pite tésztáját: vaj, liszt, víz és ízlés szerint só. Belenyomkodjuk a formába. A tészta nem olyan lesz, mint amilyenre eredetileg számítottam kicsit száraz és ez az érzésem a későbbiekben is megmaradt, ezért mondom, hogy talán egy tojás jót tenne neki. Miután belenyomkodtuk a formába 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük és 10 percig sütjük. A sonkát és a póréhagymát összevágjuk. A maradék hozzávalókat összekeverjük: tojás, sajt, tej, tejszín, só ízlés szerint. A tésztára rakjuk a sonkát és a póréhagymát, aztán az egészre ráöntjük a sajtos keveréket, úgy, hogy mindent elfedjen. Ami kint marad, az megég. Csak szólok. :) Ezután 175 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük. A pite sonka és hagyma része szabadon variálható más hozzávalókkal, felcserélhető, elhagyható.

Az a legnagyobb gyengém a tészta. Főleg a kelt változatok. Nagyon szeretem őket. A pizza különös kedvencem a variálhatósága miatt. Próbálkoztam korábban több tészta fajtával is, olyanokkal is, amik por élesztőt használnak, mindenféle arányokkal, és mindenki a sajátjára tette a voksot persze - főleg a www.nosalty.hu oldalon. De nem igazán nyerte el egyik sem a tetszésemet. Persze simán elképzelhető, hogy nem a tésztában volt a hiba, hanem bennem. Elvégre, nem olyan nagy ügy, ha nem sikerül valami elsőre, majd sikerül másodikra. Mindenesetre ez a változat mind P., mind pedig az én tetszésemet elnyerte, úgyhogy bekerült a receptes könyvecskémbe, és nem ez volt az utolsó alkalom, hogy pizzáztunk.

Mivel a jövő héten szabadságon leszek és remélhetőleg bőven lesz időm, azt hiszem ki fogom próbálni belőle a pizzás csigát is, csak ahhoz még kellene egy jó kis recept a szószhoz. Nem tudom, hogy mennyire lesz jó a csiga ebből a tésztából, de mivel alapvetően finom, remélem nem lesz nagyon kellemetlen a végeredmény.

Pizzatészta

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 tojás
• 1 ek só
• 1 ek cukor
• 1 db élesztő
• 6 dl langyos víz
• 4 ek olaj

Elkészítés:

Egy nagy tálban a liszt kivételével az összes alapanyagot összekeverjük. Amikor alaposan összedolgoztuk, a lisztet is szépen apránként hozzáadjuk és jól kidagasztjuk. Egyesek ennél a résznél esküsznek a dagasztógépre, de én egészen jól megvoltam nélküle, nem hiányzott, mert nem kellett sokáig gyúrni. Barátságos alapanyag ez a tészta. Félretesszük, és 30-40 percig kelni hagyjuk. Ha megkelt a tészta, átgyúrjuk, gombócokra osztjuk (nekem ebből a mennyiségből 4-5 gombós lesz és vastag tésztás pizza), a kívánt formára nyújtjuk és sütőpapírral lefedett tepsire helyezzük. Én szeretem ha a pizza kör alakú, nekem valahogy a négyszögletes nem az igazi. Ha a tészta a tepsin van, a továbbiaknak már csak az ízlés szab határt. Házilag készített paradicsomszósz vagy ketchup, sonka, sajt, kukorica, ananász, hagyma, ami csak jól esik. Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük.

Még mindig ismerkedek a konyhával, és noha azért nem kell mindent előről kezdenem, mégis barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy gyakorlottak a mozdulataim. A fahéjas keksz mindenesetre lelkesedéssel tölt el, vittem be a munkahelyemre is pár darabot, eredetileg saját felhasználásra, aztán közönség is akadt hozzá. Nagyon büszke voltam a kis kekszekre, itt jegyezném meg, hogy úgy tűnik néhány napig még teljesen használható.

Tegnap bazsalikomos olasz pennét készítettem. Persze nem abszolút autentikusan, mert azt beláttam, hogy az üveges termékek időnkénti használata sok munkától kímél meg, amit este hazaérve nem biztos, hogy szívesen végigcsinál az ember. Így aztán a paradicsommártás házi elkészítését majd egy szép hétvégi napra hagyom, addig pedig segít Heinz bácsi ha minden kötél szakad. Így aztán azt is belátom, hogy kissé fellengzősen hangzik az olasz jelző, el is szégyelltem magam... :)

A penne ötletét egyértelműen az a fél kiló darált hús adta, ami vasárnap óta figyel a hűtőből és mivel a hús finnyás termék, ezért nem akartam tovább tartogatni. (Megjegyzem hasonló okok miatt várható egy gombás poszt is.) Mivel nem volt hirtelen jobb ötletem a darát hús hasznosítására - igen igen, a rutin meg az évek még hiányoznak - ezért megint tészta volt az asztalon, jóllehet eldöntöttem, hogy szénhidrátszegény konyhát fogok vezetni.

Bazsalikomos olasz penne

Hozzávalók:

• 300 g darált hús
• 1 nagyobb vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 üveg Heinz olasz mártás
• bazsalikom
• 500 g penne
• só, bors
• kevés olaj

Elkészítés:

A tésztát sós vízben kifőzzük. Leöntjük róla a főzővizet, tálba tesszük. 1-2 kanál olívaolajjal összeforgatjuk, hogy ne ragadjon össze. Ezzel a művelettel párhuzamosan is lehet haladni, de mivel nekem még csak egy olyan lábasom van, ami alkalmas az ilyen ételek készítésére, így a hús várt a sorára. A vöröshagymát és a fokhagymát kis kockákra vágjuk, kevés olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk az előre besózott darált húst (nekem 500 g húsom volt, így sem lett rossz), szintén megpirítjuk. Ha a hús kész, beleöntjük az üveg mártást és összeforraljuk. Közben folyamatosan kóstolgatjuk, ha nem elég sós (nekem nem volt az, pedig nem vagyok sós), akkor utánasózzuk. Kis morzsolt bazsalikomot adunk hozzá, őszintén szólva én még egy kis ketchupot is adtam hozzá, szeretem az ízét, de egyébként nem szükséges. Tálaláskor reszelt sajtot szórunk a tetejére és bazsalikom leveleket. Mivel nekem még ez sem tartozik az alapkészlethez, így újhagymát karikáztam mellé.

Igen, innen már nincs visszaút! A tegnapi nappal a konyhánk hivatalosan is elveszítette a szüzességét! Pedig féltem kicsit, ettől az első főzéstől az első közös konyhánkban. Eddig nem voltam nagy konyhatündér, az elmúlt év szükségszerű főzésnélkülisége kihozta belőlem a vágyat, hogy most alkotni kellene, és ráadásul pont a konyhában kellene alkotni. Példa van előttem száz is, mind az én anyukám, mind P. anyukája nagyszerűen főz, ráadásul a gasztronómia két egészen más szeletéből vágják a maguk tortáját (na jó, Anya a meggyes piskótáját). De mi lehetett volna nagyszerűbb alkalom a kezdésre, mint hogy tegnap negyedszázados lettem? Vágjunk bele!

Meg kell, hogy mondjam, nem a tegnapi "első" fogást fogom megemlíteni életem fő produktumaként ha az unokáim egyszer a főzésről faggatnak. Tény és való, hogy csináltam már ennél sokkal jobb thai zöldséges tésztát, ráadásul még le sem fényképeztem. Viszont sokat tanultam a tegnapi estéből. Többek között, hogy a főzőlapot meg kell tanulni használni. Mert én eddig csak gáztűzhellyel próbálkoztam, soha nem láttam közelről semmilyen főzőlapot, se kerámiát, se indukciósat. Na, most van mindkettő.

Úgy kezdődött az egész, hogy eleve ne legyen gáz, mert akkor a gázt fel kellett volna vezetni az emeleti lakásunkba (erről majd később). Legyen tehát villany. Igen, de kerámia, vagy indukciós. Megmondom őszintén, én nem nagyon akartam az indukciósat. Nem sok mindenben utasítom el az újításokat, de ebben igen. Nem szimpatikus. Utánaolvastam, ismerem a tényeket, de mit csináljak, ha egyszer zsigerből nem szimpatikus. P. nem akart kerámiát, mert az indukció a jövő. Már majdnem kezdtem elkedvetlenedni, hogy valakinek engednie kell, amikor Apa jött a mentőkérdéssel: miért nem vesztek olyat, aminek a fele ilyen, a fele olyan? Úgyhogy most van két kerámia és két indukciós állás a főzőlapon. Kicsit fura még, valamiért tegnap a wok nem is akart úgy engedelmeskedni, mint szokott, lehet hogy az aljával van a baj? Ma este megvizsgálom újra.

Addig is egy fénykép nélküli thai tészta recept, aminek az alapját a nosalty.hu oldalon láttam meg úgy két éve, azóta pedig a szám íze szerint készítettem. Ahogy éppen jól esett.

Thai zöldséges tészta

Hozzávalók:

• 250 g makaróni
• 6 db sárgarépa
• 2 db vöröshagyma + 1 kisebb fej
• 5-6 fej gomba
• póréhagyma
• 1 kisebb cukkini
• 1 nagyobb csirkemell
• sült csirke fűszerkeverék
• fokhagyma
• 9 ek szójaszósz
• olívaolaj

Elkészítés:

A makarónit sós vízben megfőzöm, tálba öntöm, 1-2 kanál olívaolajjal összeforgatom, hogy ne ragadjon össze. A főzővizéből keveset félre teszek. A csíkokra vágott, befűszerezett csirkemellet a felkockázott kisebb fej vöröshagymával egy egy gerezd zúzott fokhagymával wokban, kevés olajon elkészítem, félreteszem. A sárgarépát julienne-re vágom, a vöröshagymát felkarikázom, a karikákat félbevágom. A gombát, és a póréhagymát felszeletem, a cukkinit felkockázom. A wokban kevés olajat felforrósítok, beleöntöm a hagymát. Kicsit pirítom, majd beleteszem a sárgarépa hasábokat. Kb. 2 percig főzöm, majd a gombát is hozzáadom a póréhagymával. Újabb 1-2 percig főzöm. Hozzáadom a szójaszószt és újabb 1-2 percig főzöm. A gombán nagyon jól látszik amikor kezd készen lenni. Ekkor a húst is hozzáadom a zöldséghez. Ha úgy látom, hogy nem elég a folyadék, hozzápótolhatom a tészta főzővizével, vagy szójaszósszal. 1 percig együtt főzöm, majd a végén hozzáadom a cukkinit, és újabb 1-2 perc után leveszem a tűzről. A zöldséges húsos keveréket elkeverem a tésztával és készen is van az egyik kedvenc egytálételem. 

Ízlés szerint variálhatók benne a zöldségek és a mennyiségek, lehet másféle húsból is készíteni, hús helyett használhatunk rákot. A halat nem ajánlom, de lehet hogy csak az én ízlésemnek nem passzolt. Ha nem főzzük túl, akkor a zöldségek finom roppanósak maradnak.