Kitchen diary

Hajlamos vagyok arra, hogy elcsábuljak a boltban. Ezen nem segít különösebben semmilyen praktika, sem az hogy ne menj éhesen vásárolni (az ember ugye nem azért vesz szárított alga lapokat, mert éhes), sem pedig a "használj listát" verzió (mindig listával megyek, tényleg mindig, mert elfelejtem mit akartam venni, de a szójababkonzerv akkor is jó ötletnek tűnik ha fogalmam sincs mire lehetne használni, mea culpa, majd megkérdezem a google-t). Így voltam a múltkor a teriyaki szósszal is, amint mint újonnan bevezetett terméket, akciósan kínáltak. Így voltam akkor is, amikor P. anyukája azt kérdezte, hogy hozzon-e nekem is valamit a piacról, mire én: igen, egy brokkoli most jól jönne. (Brokkoli?! Ez hogy jött?!) És hogy a fehérbab konzervek hogy kerültek a kosárba... arról már tényleg fogalmam sincs. 

Mindezek mellett nem szeretek kidobni semmilyen alapanyagot, így egyik este ott álltam a konyhában, előttem a csirkemellel és azon gondolkodtam, ebből most mi legyen. Aztán összeszedtem amim volt és megpróbáltam ehetőt varázsolni belőle. Egytálételnek nevezném, mert ugyan a brokkolit köretnek szántam, de végül mégis beugrott a wokba, és olyan tartalmas vacsora lett, ami nem kívánt köretet maga mellé. És az első sikerélményem. Egy olyan recept, amit én kreáltam. Nem nagy és bonyolult fogás, ellenben finom és egészséges. 

Fehérbabos kukorciás teryaki csirke brokkolival

Hozzávalók:

• 2 db csirkemell
• 1 konzerv kukorica
• 1 konzerv fehérbab
• 1/2 fej brokkoli
• 2 dl teriyaki szósz
• 1 fej fokhagyma ( ! )
• só, bors, fűszerek ízlés szerint

Elkészítés:

A csirkemellet felkockázzuk, nem túl nagy kockákra. Ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, vagy bármi egyébbel (én nagyon szeretem a sült csirke fűszerkeveréket mindenféle csirkehúshoz) és félretesszük, amíg a többi hozzávalót előkészítjük, mert ez az idő elég lesz neki, hogy átjárja a só és a fűszer a húst. Nem kell nagyon sok só, a teriyaki szósz is sós lesz. A konzervekről leöntjük a levüket, a fokhagymát megtisztítjuk, a brokkolit kisebb rózsákra szedjük. 

Kevés olajon a fokhagyma fejeket egészben megpirítjuk. Nagyon finomak lesznek. Hozzáadjuk a csirkemellet és átsütjük. A wokon általában minden nagy lángon csinálunk. Amikor kezdjük úgy érezni, hogy átsült a hús, meglocsoljuk teriyaki szósszal, a hús mennyiségétől függően 1-1,5 dl. Együtt főzzük addig, amíg a szósz nagy része el nem párolgott és be nem sűrűsödött. Hozzáadjuk a babot és 2-3 percig főzzük folyamatosan kevergetve. Hozzáadjuk a kukoricát, újabb 1-2 perc, majd amikor készen vagyunk, a brokkolirózsákat is beleforgatjuk az ételbe, de ezt már tényleg az utolsó pillanatban, hogy a brokkoli ne essen szét, hanem szép zöld és finom roppanós maradjon. Ha úgy érezzük, a főzés fázisaiban nyugodtan tehetünk még hozzá szószt, illetve az asztalnál is tegyünk ki belőle egy kis tálkába, hátha valaki még kér hozzá.

Hal. A nagy ellenség. Méltatlanul kiszorul a konyhákból, pedig egészséges, tele van mindenféle omega 3 zsírsavval, az íze is nagyszerű, persze csak ha az ember el tudja készíteni. Igazából a hallal nekem egy bajom van, hogy büdös. De tényleg. Emlékszem, amikor régen a mamáéknál voltunk nyáron Békésszentandráson és a szomszéd bácsi halat fogott (hatalmas, gyönyörű halakat, szenvedélye volt az éjszakai horgászat) mindig biztosan tudhattam hogy két dologra számíthatok: finom halhúsra és elviselhetetlen szagra.

Gondolom ez is közre játszik abban, hogy a konyhák nagy százaléka csak félkész halrudakat ismer. Majd a szuper szakácskönyvemből kikeresem a halra vonatkozó részeket, hogy megoszthassam veletek. Addig is legyen itt tanulságként ez a tőkehal recept, amit a GoodFood áprilisi számában találtam, fish&chips szekcióban, mert állítólag ez a hagyományos brit étel egyik verziója. A legfontosabb tanács a halakkal kísérletezőknek, hogy ha az első alkalom nem sikerül jól, az teljesen természetes. Majd a második jobb lesz.

Tőkehalfalatok sörtésztában

Hozzávalók:

• 400 g tőkehalfilé
• 200 g liszt
• 1/2 tk cukor
• 1/2 tk só
• 330 ml sör

Elkészítés:

A halat vágjuk tetszés szerinti darabokra, sózzuk be. A tésztához tálba tesszük a száraz hozzávalókat: a lisztet, a cukrot és a sót. Állandó kevergetés mellett fokozatosan adagoljuk hozzá a sört, ügyelve arra, hogy simára keverjük. A folyamatos kevergetést vegyük komolyan, mert könnyen csomósodik, és utána már bizony nagyon nehéz a kis liszt göböket elsimítani. Forrósítsunk fel olajat egy serpenyőben (igen, ezt is lehet wokban készíteni :D). Mártsunk be néhány haldarabot a tésztába, majd 3-4 perc alatt süssük aranybarnára. Adagonként süssük ki a halat, egyszerre csak annyit tegyünk a serpenyőbe, amennyi kényelmesen elfér és nem nyomódnak egymáshoz. Megéri a plusz fáradtságot. A halat csöpögtessük le és tetszés szerint csöpögtessünk rá citromlevet, külön tálkában kínáljunk hozzá majonézes mártást és sült krumplit.

A hosszú hétvégén - többek között - churrost is készítettem. Egy ismerősöm posztolta a facebook-on, hogy mennyire jó lenne, ha valaki meg tudná mondani, hogy hol lehet Budapesten churrost kapni. Hát, hogy hol lehet kapni, azt még mindig nem tudom, de hogy pontosan mi ez és hogyan készül, azt igen.

A churros spanyol édesség, ennek megfelelően a spanyol ajkú területeken készítik más és más módon. Én a mexikói verziót választottam, amit a kisütés után fahéjas cukorban hempergetik. Egyéb változatai: forró csokoládéba mártogatott, vagy csokival és vaníliával töltött. Az USA-ban is a mexikói változatot készítik. Mindebben pedig a Wikipedia volt a segítségemre, ahol még receptet is talál az ember. Nos, én nem egészen ezt a változatot készítettem, hanem amit a kedvenc szakácskönyvemben találtam (Nemere Ilona - Szakácskönyv kétbalkezeseknek) az egyik kis papíron, de nem az én kézírásommal, hanem valaki máséval. Mindegy, a recept jobbnak tűnt mint a Wikipediás, úgyhogy emellett döntöttem. Nem csalódtam, nagyon finom. Pillanatok alatt elfogyott, és nem is drága. A tészta íze a fánkhoz hasonlít, és ha nem forgatjuk bele feltétlenül a fahéjas cukorba, akkor is fogyasztható, feltéve ha szeretjük a sima fánk ízét. Én szeretem. :)

Hiányozni fog a múlt hét ha holnaptól újra dolgozni fogok. Sok új dolgot kipróbáltam és mennyi mindent lehetett volna, ha nem hónap végén jövök szabadságra. Karácsonyra előre felkészülök. Addig vissza a hétköznapokba, gyors vacsorák, kevesebb desszert. :)

Churros

Hozzávalók:

• 2,5 dl víz
• 8 dkg vaj
• 15 dkg liszt
• 2 ek kristálycukor
• 1/2 tk só
• 2 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor
• fahéjas cukor

Elkészítés:

Egy lábasba összeöntjük a vizet, a cukrot, a vajat és a sót. Forrásig melegítjük, majd hozzákeverjük a lisztet és a vaníliás cukrot. Jól elkeverjük. Gyúrható, fényes tésztát fogunk kapni, ami nem tapad a lábas falához. Hagyjuk kihűlni és csak ezután adjuk hozzá a tojásokat. Ez azért fontos, hogy a tojások a hő hatására ne legyenek hirtelen rántottává a churrosunkban. Nem tenne jót a végeredménynek. :) Keverjük simára az egészet és töltsük bele egy nyomzsákba, a csillag formájú véggel. Az olajat a tűzre tesszük - nem kell nagyon sok, csak forró - előre odakészítjük a lecsöpögtető tányért, a fahéjas cukrot és a tálat amiben véget ér a churrosunk útja. A forró olajba kb. 8-10 cm-es kígyókat nyomunk, legyen készen egy kés is, amivel elvághatjuk a megfelelő helyen. Egyszerre 4-5 kígyót nyomjunk az olajba, mert gyorsan sül. Csöpögtessük le és rögtön forgassuk meg a fahéjas cukorban. 

Az a legnagyobb gyengém a tészta. Főleg a kelt változatok. Nagyon szeretem őket. A pizza különös kedvencem a variálhatósága miatt. Próbálkoztam korábban több tészta fajtával is, olyanokkal is, amik por élesztőt használnak, mindenféle arányokkal, és mindenki a sajátjára tette a voksot persze - főleg a www.nosalty.hu oldalon. De nem igazán nyerte el egyik sem a tetszésemet. Persze simán elképzelhető, hogy nem a tésztában volt a hiba, hanem bennem. Elvégre, nem olyan nagy ügy, ha nem sikerül valami elsőre, majd sikerül másodikra. Mindenesetre ez a változat mind P., mind pedig az én tetszésemet elnyerte, úgyhogy bekerült a receptes könyvecskémbe, és nem ez volt az utolsó alkalom, hogy pizzáztunk.

Mivel a jövő héten szabadságon leszek és remélhetőleg bőven lesz időm, azt hiszem ki fogom próbálni belőle a pizzás csigát is, csak ahhoz még kellene egy jó kis recept a szószhoz. Nem tudom, hogy mennyire lesz jó a csiga ebből a tésztából, de mivel alapvetően finom, remélem nem lesz nagyon kellemetlen a végeredmény.

Pizzatészta

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 tojás
• 1 ek só
• 1 ek cukor
• 1 db élesztő
• 6 dl langyos víz
• 4 ek olaj

Elkészítés:

Egy nagy tálban a liszt kivételével az összes alapanyagot összekeverjük. Amikor alaposan összedolgoztuk, a lisztet is szépen apránként hozzáadjuk és jól kidagasztjuk. Egyesek ennél a résznél esküsznek a dagasztógépre, de én egészen jól megvoltam nélküle, nem hiányzott, mert nem kellett sokáig gyúrni. Barátságos alapanyag ez a tészta. Félretesszük, és 30-40 percig kelni hagyjuk. Ha megkelt a tészta, átgyúrjuk, gombócokra osztjuk (nekem ebből a mennyiségből 4-5 gombós lesz és vastag tésztás pizza), a kívánt formára nyújtjuk és sütőpapírral lefedett tepsire helyezzük. Én szeretem ha a pizza kör alakú, nekem valahogy a négyszögletes nem az igazi. Ha a tészta a tepsin van, a továbbiaknak már csak az ízlés szab határt. Házilag készített paradicsomszósz vagy ketchup, sonka, sajt, kukorica, ananász, hagyma, ami csak jól esik. Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük.

Még mindig ismerkedek a konyhával, és noha azért nem kell mindent előről kezdenem, mégis barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy gyakorlottak a mozdulataim. A fahéjas keksz mindenesetre lelkesedéssel tölt el, vittem be a munkahelyemre is pár darabot, eredetileg saját felhasználásra, aztán közönség is akadt hozzá. Nagyon büszke voltam a kis kekszekre, itt jegyezném meg, hogy úgy tűnik néhány napig még teljesen használható.

Tegnap bazsalikomos olasz pennét készítettem. Persze nem abszolút autentikusan, mert azt beláttam, hogy az üveges termékek időnkénti használata sok munkától kímél meg, amit este hazaérve nem biztos, hogy szívesen végigcsinál az ember. Így aztán a paradicsommártás házi elkészítését majd egy szép hétvégi napra hagyom, addig pedig segít Heinz bácsi ha minden kötél szakad. Így aztán azt is belátom, hogy kissé fellengzősen hangzik az olasz jelző, el is szégyelltem magam... :)

A penne ötletét egyértelműen az a fél kiló darált hús adta, ami vasárnap óta figyel a hűtőből és mivel a hús finnyás termék, ezért nem akartam tovább tartogatni. (Megjegyzem hasonló okok miatt várható egy gombás poszt is.) Mivel nem volt hirtelen jobb ötletem a darát hús hasznosítására - igen igen, a rutin meg az évek még hiányoznak - ezért megint tészta volt az asztalon, jóllehet eldöntöttem, hogy szénhidrátszegény konyhát fogok vezetni.

Bazsalikomos olasz penne

Hozzávalók:

• 300 g darált hús
• 1 nagyobb vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 üveg Heinz olasz mártás
• bazsalikom
• 500 g penne
• só, bors
• kevés olaj

Elkészítés:

A tésztát sós vízben kifőzzük. Leöntjük róla a főzővizet, tálba tesszük. 1-2 kanál olívaolajjal összeforgatjuk, hogy ne ragadjon össze. Ezzel a művelettel párhuzamosan is lehet haladni, de mivel nekem még csak egy olyan lábasom van, ami alkalmas az ilyen ételek készítésére, így a hús várt a sorára. A vöröshagymát és a fokhagymát kis kockákra vágjuk, kevés olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk az előre besózott darált húst (nekem 500 g húsom volt, így sem lett rossz), szintén megpirítjuk. Ha a hús kész, beleöntjük az üveg mártást és összeforraljuk. Közben folyamatosan kóstolgatjuk, ha nem elég sós (nekem nem volt az, pedig nem vagyok sós), akkor utánasózzuk. Kis morzsolt bazsalikomot adunk hozzá, őszintén szólva én még egy kis ketchupot is adtam hozzá, szeretem az ízét, de egyébként nem szükséges. Tálaláskor reszelt sajtot szórunk a tetejére és bazsalikom leveleket. Mivel nekem még ez sem tartozik az alapkészlethez, így újhagymát karikáztam mellé.

Igen, innen már nincs visszaút! A tegnapi nappal a konyhánk hivatalosan is elveszítette a szüzességét! Pedig féltem kicsit, ettől az első főzéstől az első közös konyhánkban. Eddig nem voltam nagy konyhatündér, az elmúlt év szükségszerű főzésnélkülisége kihozta belőlem a vágyat, hogy most alkotni kellene, és ráadásul pont a konyhában kellene alkotni. Példa van előttem száz is, mind az én anyukám, mind P. anyukája nagyszerűen főz, ráadásul a gasztronómia két egészen más szeletéből vágják a maguk tortáját (na jó, Anya a meggyes piskótáját). De mi lehetett volna nagyszerűbb alkalom a kezdésre, mint hogy tegnap negyedszázados lettem? Vágjunk bele!

Meg kell, hogy mondjam, nem a tegnapi "első" fogást fogom megemlíteni életem fő produktumaként ha az unokáim egyszer a főzésről faggatnak. Tény és való, hogy csináltam már ennél sokkal jobb thai zöldséges tésztát, ráadásul még le sem fényképeztem. Viszont sokat tanultam a tegnapi estéből. Többek között, hogy a főzőlapot meg kell tanulni használni. Mert én eddig csak gáztűzhellyel próbálkoztam, soha nem láttam közelről semmilyen főzőlapot, se kerámiát, se indukciósat. Na, most van mindkettő.

Úgy kezdődött az egész, hogy eleve ne legyen gáz, mert akkor a gázt fel kellett volna vezetni az emeleti lakásunkba (erről majd később). Legyen tehát villany. Igen, de kerámia, vagy indukciós. Megmondom őszintén, én nem nagyon akartam az indukciósat. Nem sok mindenben utasítom el az újításokat, de ebben igen. Nem szimpatikus. Utánaolvastam, ismerem a tényeket, de mit csináljak, ha egyszer zsigerből nem szimpatikus. P. nem akart kerámiát, mert az indukció a jövő. Már majdnem kezdtem elkedvetlenedni, hogy valakinek engednie kell, amikor Apa jött a mentőkérdéssel: miért nem vesztek olyat, aminek a fele ilyen, a fele olyan? Úgyhogy most van két kerámia és két indukciós állás a főzőlapon. Kicsit fura még, valamiért tegnap a wok nem is akart úgy engedelmeskedni, mint szokott, lehet hogy az aljával van a baj? Ma este megvizsgálom újra.

Addig is egy fénykép nélküli thai tészta recept, aminek az alapját a nosalty.hu oldalon láttam meg úgy két éve, azóta pedig a szám íze szerint készítettem. Ahogy éppen jól esett.

Thai zöldséges tészta

Hozzávalók:

• 250 g makaróni
• 6 db sárgarépa
• 2 db vöröshagyma + 1 kisebb fej
• 5-6 fej gomba
• póréhagyma
• 1 kisebb cukkini
• 1 nagyobb csirkemell
• sült csirke fűszerkeverék
• fokhagyma
• 9 ek szójaszósz
• olívaolaj

Elkészítés:

A makarónit sós vízben megfőzöm, tálba öntöm, 1-2 kanál olívaolajjal összeforgatom, hogy ne ragadjon össze. A főzővizéből keveset félre teszek. A csíkokra vágott, befűszerezett csirkemellet a felkockázott kisebb fej vöröshagymával egy egy gerezd zúzott fokhagymával wokban, kevés olajon elkészítem, félreteszem. A sárgarépát julienne-re vágom, a vöröshagymát felkarikázom, a karikákat félbevágom. A gombát, és a póréhagymát felszeletem, a cukkinit felkockázom. A wokban kevés olajat felforrósítok, beleöntöm a hagymát. Kicsit pirítom, majd beleteszem a sárgarépa hasábokat. Kb. 2 percig főzöm, majd a gombát is hozzáadom a póréhagymával. Újabb 1-2 percig főzöm. Hozzáadom a szójaszószt és újabb 1-2 percig főzöm. A gombán nagyon jól látszik amikor kezd készen lenni. Ekkor a húst is hozzáadom a zöldséghez. Ha úgy látom, hogy nem elég a folyadék, hozzápótolhatom a tészta főzővizével, vagy szójaszósszal. 1 percig együtt főzöm, majd a végén hozzáadom a cukkinit, és újabb 1-2 perc után leveszem a tűzről. A zöldséges húsos keveréket elkeverem a tésztával és készen is van az egyik kedvenc egytálételem. 

Ízlés szerint variálhatók benne a zöldségek és a mennyiségek, lehet másféle húsból is készíteni, hús helyett használhatunk rákot. A halat nem ajánlom, de lehet hogy csak az én ízlésemnek nem passzolt. Ha nem főzzük túl, akkor a zöldségek finom roppanósak maradnak.