Van nekem egy barátnőm. Na nem csak egy van, de most róla lesz szó. Ivettet már a bölcsődében ismertem, ahova mindketten nagyon kicsi korunkban bekerültünk, mert a szüleinknek dolgozniuk kellett. Ott még nem igazán alakult ki köztünk barátság, leginkább nem kedveltük egymást, és ez az óvodában sem változott. Áttörést az általános iskola hozott, ahol a megszokott csoportot (amiben 5-6 évet töltöttünk, mert a bölcsis csapat ment tovább egy az egyben) hirtelen szétrobbantották és mi ketten az 1.D. osztályba kerültünk. Nem igazán volt más választásunk, mint hogy hamar összebarátkozzunk. Onnantól kezdve ő volt a legjobb nekem. Öribarik voltunk, bizony. Aztán 10 éves voltam, amikor mi elköltöztünk és 2-3 év után megszakadt a kapcsolat. Legközelebb az egyetemen találkoztunk, egy közös ismerősünk révén, teljesen véletlenül. Azóta tudom, hogy mi az igazi barátság legfőbb ismérve: 6 év után úgy folytatjátok, mintha tegnap váltatok volna el. Azóta is elég sok kihagyásunk van (főleg az elmúlt néhány évben), de tudom, hogy attól még ha nem is találkozunk gyakran a távolság miatt, számíthatunk egymásra.
Az egyetem alatt egy évig együtt laktunk egy albérletben (meg még két ember, de róluk most nem beszélünk...) és akkor mutatta nekem ezt a receptet. Ő mondta, hogy ez a mexikói pogácsa. Fogalmam sincs a pontos arányokról, még abban sem vagyok biztos, hogy így csinálta, de erre emlékszem, és így sem rossz.
Mexikói pogácsa
Hozzávalók:
- 5 db nagyobb krumpli
- liszt
- 1 konzerv kukorica
- 1 nagyobb fel vöröshagyma
- só, bors
- olaj
Elkészítés:
A krumplikat a nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük, sózzuk, borsozzuk. Összekeverjük a kukoricával és az apróra vágott vöröshagymával, majd hozzáadunk annyi lisztet, amennyivel gyúrhatóvá válik. Vegyünk belőle tenyérnyi gombócokat és forró olajban süssük aranybarnára. Nagyszerű snack, vagy köret, ki minek szeretné tálalni. Én egy kis ketchuppal szoktam fogyasztani.
Utolsó kommentek