Kitchen diary

Mint már korábban említettem, voltam az Ázsia boltba, ahol sikerült hozzájutnom egy kis ketjap manishoz, ami indonéziai édes szójaszósz. Mivel nem akarom, hogy csak úgy kihasználatlanul megpimpósodjon, ezért igyekszem felhasználni. A követkő recept nem autentikus indonéz, és csináltam belőle azt, csak és kizárólag a ketjap manissal. Finom lett. Ha elsőre nem is teljesen kibékülve a ketjap manis ízével, adjunk neki legalább három esélyt, mert ennyi próbálkozás alatt biztosan rájövünk, hogy mit érzünk iránta.

Indonéz háromhagymás csirke kuszkusszal

Hozzávalók:

• 1 pohárnyi kuszkusz
• 500 g csirkemell
• 2 sárgarépa
• 1 egész fej fokhagyma
• 1 csokor újhagyma (3-4 szál)
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 10-12 fel kisebb csiperke gomba
• ketjap manis
• kevés olaj
• snidling

Elkészítés:

A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk, besózzuk. A fokhagyma gerezdjeit egészben hagyjuk. A vöröshagymát, a répát, az újhagymát csíkokra vágjuk. A gombafejeket negyedeljük. Wokban olajat hevítünk és beleszórjuk a fokhagyma gerezdeket. 1 perc múlva mehet utána a vöröshagyma csíkokra vágva, majd amikor kezd üveges lenni, a húst is beledobjuk a serpenyőbe. Ha a hús átsült, leöntjük ketjap manissal. Nem kell sok, forgassuk össze. Mehet utána a répa és az újhagyma is, majd 1-2 perc elteltével a gomba. Amikor a gomba színén látjuk, hogy átsült, még egy kis ketjap manist löttyintünk rá, összeforgatjuk és lehúzzuk a tűzről.

Az 1 pohárnyi kuszkuszhoz 1 pohárnyi vizet forralunk, amit sóval, borssal, illetve egyéb fűszerekkel ízesítünk, ahogyan szeretnénk. Én a gyors megoldásra szavaztam és egyszerű vegetát szórtam bele, hogy kissé semlegese, de kellemesen fűszeres legyen a kuszkusz. Ha a fűszeres víz felforrt, húzzuk le a tűzről és öntsük bele a kuszkuszt. Fedjük le, 5 percig pihentessük. Ezután készen áll a fogyasztásra.

A kuszkuszt és a hagymás csirkét szedjük tányérra és szórjuk meg egy kis aprított snidlinggel.

Van nekem egy barátnőm. Na nem csak egy van, de most róla lesz szó. Ivettet már a bölcsődében ismertem, ahova mindketten nagyon kicsi korunkban bekerültünk, mert a szüleinknek dolgozniuk kellett. Ott még nem igazán alakult ki köztünk barátság, leginkább nem kedveltük egymást, és ez az óvodában sem változott. Áttörést az általános iskola hozott, ahol a megszokott csoportot (amiben 5-6 évet töltöttünk, mert a bölcsis csapat ment tovább egy az egyben) hirtelen szétrobbantották és mi ketten az 1.D. osztályba kerültünk. Nem igazán volt más választásunk, mint hogy hamar összebarátkozzunk. Onnantól kezdve ő volt a legjobb nekem. Öribarik voltunk, bizony. Aztán 10 éves voltam, amikor mi elköltöztünk és 2-3 év után megszakadt a kapcsolat. Legközelebb az egyetemen találkoztunk, egy közös ismerősünk révén, teljesen véletlenül. Azóta tudom, hogy mi az igazi barátság legfőbb ismérve: 6 év után úgy folytatjátok, mintha tegnap váltatok volna el. Azóta is elég sok kihagyásunk van (főleg az elmúlt néhány évben), de tudom, hogy attól még ha nem is találkozunk gyakran a távolság miatt, számíthatunk egymásra.

Az egyetem alatt egy évig együtt laktunk egy albérletben (meg még két ember, de róluk most nem beszélünk...) és akkor mutatta nekem ezt a receptet. Ő mondta, hogy ez a mexikói pogácsa. Fogalmam sincs a pontos arányokról, még abban sem vagyok biztos, hogy így csinálta, de erre emlékszem, és így sem rossz.

Mexikói pogácsa

Hozzávalók:

• 5 db nagyobb krumpli
• liszt
• 1 konzerv kukorica
• 1 nagyobb fel vöröshagyma
• só, bors
• olaj

Elkészítés:

A krumplikat a nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük, sózzuk, borsozzuk. Összekeverjük a kukoricával és az apróra vágott vöröshagymával, majd hozzáadunk annyi lisztet, amennyivel gyúrhatóvá válik. Vegyünk belőle tenyérnyi gombócokat és forró olajban süssük aranybarnára. Nagyszerű snack, vagy köret, ki minek szeretné tálalni. Én egy kis ketchuppal szoktam fogyasztani.