Kitchen diary

Mint már korábban említettem, voltam az Ázsia boltba, ahol sikerült hozzájutnom egy kis ketjap manishoz, ami indonéziai édes szójaszósz. Mivel nem akarom, hogy csak úgy kihasználatlanul megpimpósodjon, ezért igyekszem felhasználni. A követkő recept nem autentikus indonéz, és csináltam belőle azt, csak és kizárólag a ketjap manissal. Finom lett. Ha elsőre nem is teljesen kibékülve a ketjap manis ízével, adjunk neki legalább három esélyt, mert ennyi próbálkozás alatt biztosan rájövünk, hogy mit érzünk iránta.

Indonéz háromhagymás csirke kuszkusszal

Hozzávalók:

• 1 pohárnyi kuszkusz
• 500 g csirkemell
• 2 sárgarépa
• 1 egész fej fokhagyma
• 1 csokor újhagyma (3-4 szál)
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 10-12 fel kisebb csiperke gomba
• ketjap manis
• kevés olaj
• snidling

Elkészítés:

A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk, besózzuk. A fokhagyma gerezdjeit egészben hagyjuk. A vöröshagymát, a répát, az újhagymát csíkokra vágjuk. A gombafejeket negyedeljük. Wokban olajat hevítünk és beleszórjuk a fokhagyma gerezdeket. 1 perc múlva mehet utána a vöröshagyma csíkokra vágva, majd amikor kezd üveges lenni, a húst is beledobjuk a serpenyőbe. Ha a hús átsült, leöntjük ketjap manissal. Nem kell sok, forgassuk össze. Mehet utána a répa és az újhagyma is, majd 1-2 perc elteltével a gomba. Amikor a gomba színén látjuk, hogy átsült, még egy kis ketjap manist löttyintünk rá, összeforgatjuk és lehúzzuk a tűzről.

Az 1 pohárnyi kuszkuszhoz 1 pohárnyi vizet forralunk, amit sóval, borssal, illetve egyéb fűszerekkel ízesítünk, ahogyan szeretnénk. Én a gyors megoldásra szavaztam és egyszerű vegetát szórtam bele, hogy kissé semlegese, de kellemesen fűszeres legyen a kuszkusz. Ha a fűszeres víz felforrt, húzzuk le a tűzről és öntsük bele a kuszkuszt. Fedjük le, 5 percig pihentessük. Ezután készen áll a fogyasztásra.

A kuszkuszt és a hagymás csirkét szedjük tányérra és szórjuk meg egy kis aprított snidlinggel.

Az egész úgy kezdődött, hogy betévedtem az Ázsia boltba, ami mindig úgy végződik, hogy veszek néhány olyan dolgot, amit vagy nem egészen tudom hogyan kell elkészíteni, vagy egyáltalán nem. Így volt ez most a rizslapokkal is, amik többféle méretben állnak a rendelkezésére bárkinek, nem elhanyagolhatóan jutányos áron.

Szeretem a keleti jellegű ételeket, és nem félek megpróbálni elkészíteni őket otthon. Persze ez azzal jár, hogy elsőre nem mindig sikerül, van hogy kisebb mennyiségű füst borítja a konyhát, és ezzel együtt a lakást is (amerikai konyhánk van, tehát szabadon jár a füst mindenfelé, de ezt nem hátrányként említem, mert szerencsére nem szoktam mindig elégetni amit főzök). De azt gondolom, hogy aki nem próbálkozik, annak soha semmi nem is fog sikerülni. Úgyhogy nem féltem se a füsttől, se a rizslaptól. Pedig jobban tettem volna. A rizslap szárazon könnyen törik, csak nedvesen hajlítható, de rendkívül ragacsos. Óvatosan bánjunk vele. Idegőrlő dolog, nem fogok kertelni, tényleg az. Főleg, ha az első alkalommal nem vagyunk elég gyorsak és már annyira ragad a rizslap, hogy magunkról sem tudjuk levakarni. De nem adjuk fel. A következő alkalommal sokkal jobban fog menni. :)

Tavaszi tekercs és zöldséges rizstészta

Hozzávalók:

• rizslapok
• rizstészta
• uborka
• sárgarépa
• fehérhagyma
• újhagyma
• ketjap manis (lehet helyette szójaszósz)
• olaj

Elkészítés:

A rizstésztát a következőképpen készítjük el: egy lábasban felforraljuk a vizet, lekapcsoljuk, és a forró vízben áztatjuk 3-4 percen keresztül. Leszűrjük és ráöntünk és kis ketjap manist, hogy ne ragadjon teljesen össze a tészta. A ketjap manis az indonéziai szójaszósz. Annyiban különbözik a sima szójaszósztól, amit általában használunk, hogy ez édes. Mehet helyette nyugodtan a sima szójaszósz, Nekem éppen ez volt itthon, ezzel is nagyon finom.

A zöldségeket vékony csíkokra vágjuk és kis tálkákban karnyújtásnyira helyezzük, hogy könnyen hozzáférhessünk mindenhez. Készítünk a kezünk ügyébe egy tálkában vizet. Vegyünk kézbe egy rizslapot és mindkét oldalát nedvesítsük meg. Tegyük le magunk elé (konyharuhára talán a legoptimálisabb, mert nem azonnal ragad, hanem csak mikor átjut rajta a víz) és gyorsan pakoljunk rá egy kis adag tésztát, majd a zöldségeket. Két oldalról hajtsuk egymásra a rizslap két végét, ezzel cső lesz belőle, majd a két nyitott végét is hajtsuk rá, ezzel kis batyu lesz belőle. Vigyázzunk, mert itt már igen ragadós. Készítsünk annyi batyut, amennyit az idegrendszerünk enged, majd forrósítsuk fel az olajat egy wokban és süssük ki a tavaszi tekercseket. Akkor lesz készen, amikor a rizslapok aranyszínűek lesznek.

Miután kisütöttük a tavaszi tekercseket, a maradék zöldséget süssük át 1-2 perc alatt a wokban, öntsünk még rá ketjap manist, majd a maradék rizstésztát is öntsük hozzá, forgassuk össze és már készen is van a zöldséges rizstészta.

Nem szoktam tortát sütni. Azt hiszem még soha nem csináltam ezelőtt, de egyszer mindennek eljön az ideje. Azt gondoltam eddig, hogy a tortasütés olyan, mint a pulyka. Olyan felnőttes.  De kezdek rákapni az ízére, ez a csokitorta például teljesen egyszerű, már első olvasásra is. Szerintem mostantól rendszeresítem a tortát a repertoáromban. Ha nagyobb gyakorlatom lesz benne, még könnyebben fog menni, de biztosíthatok minden kezdőt, hogy így is menni fog.

A mostani alkalom egy szegedi kiruccanás volt, tehát azt is lehetőségem volt kipróbálni, hogy mennyire lehet szállítani. Ha az embernek van tortaszállítója, akkor valóban az, de mindenkit óva intek, hogy útnak induljon, mert úgy kicsit macerás és a pofára esés pedig rendkívül kellemetlen, leginkább a csokikrém miatt.

A recept a GoodFood-ban volt, a 2013 márciusi számban, és eredetileg mikróban elkészíthető csokitorta, ami az eredeti recept szerint tényleg megvan 15 perc alatt, de mivel nekem nincsen mikrózható tortaformám, ezért maradtam a klasszikus sütőnél, és meg kell mondanom, nem hosszabbította meg sokkal az elkészítés idejét.

Gyors csokitorta

Hozzávalók:

• 100 ml napraforgóolaj
• 100 ml forró víz
• 175 g cukor
• 140 g liszt
• 3 ek kakaó
• 3 tk sütőpor
• 2 nagy tojás
• 1 tk vaníliakivonat
• 100 g csokoládé
• 5 ek zsíros tejszín
• csokidara a torta tetejére

Elkészítés:

Vékonyan kiolajozzuk a tortaformát. A lisztet, a sütőport és a kakaót összekeverjük egy tálban. Egy másik tálban pedig a az olajat, a tojást, a vaníliakivonatot, a cukrot és a vizet. A kettőt összeöntjük. A GoodFood szerint érdemes kézi mixerrel alacsony fokozaton  összekeverni, mert úgy teljesen csomómentes tésztát kapunk. Teljesen igaza van, és gyorsan megvan a tökéletes tészta. Beleöntjük a formába és előmelegített sütőben 190 fokon készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy mikor van készen.

Ha a torta kihűlt, akkor kezdhetjük el a csokikrém elkészítését. A csokoládét felmelegítjük, majd hozzáadjuk a tejszínt. Lehet étcsoki, vagy tejcsoki, kinek mi ízlik jobban. Én a tejcsokit szeretem, úgyhogy azt használtam, és nagyon jól sikerült.

Szeretem a tésztát. Nagyon. Barátok vagyunk már régóta, nem is tudom, mit kezdenék nélküle. Persze nem egészséges ez a mi kis kapcsoltunk, de hát annyian keverednek rossz társaságba manapság, nem én vagyok az első, aki eltévedt. :)

Amikor valamilyen gyors tésztára vágyom, nem főételre, csak valami kis snack, vendégváró falat, egyszerű, finom, sós apróság, semmi több, akkor a leveles tészta a legjobb haver, aki benne van a buliban. A lenti kis virslis falat is pont erre való. Filmnézés, beszélgetés, egy kis harapnivaló. Ami a legjobb, hogy gyakorlatilag semmi nem kell hozzá, csak az, ami a címben le van írva. És ketchup, meg egy tojás, valamit kb. 30 perc.

Virslifalatok leveles tészta bundában

Hozzávalók:

• leveles tészta
• ketchup
• virsli
• 1 db tojás

Elkészítés:

A leveles tésztát kinyújtjuk. Elkészíthetjük magunk is, de a mirelit sem von le semmit az értékéből. Olyan széles csíkokra vágjuk, amilyenbe bele tudjuk tekerni a virslit. Megkenjük ketchuppal, ráfektetjük a virslit, feltekerjük, hogy a virslit teljesen betakarja a tészta. Falatnyi darabokra vágjuk, a tetejét megkenjük tojással és előmelegített sütőben, 180 fokon kb 10 perc alatt készre sütjük.

Egyik este arra gondoltam jó lenne valami tartalmas, gyors saláta, de vajon mi legyen az. Most kezdem felfedezni a bulgurt, a quinoat és a kuszkuszt, de mivel ezek közül még csak a bulgurt sikerült annyira felfedeznem, hogy jól el is tudjam készíteni, ezért a bulgurra esett a választásom. Ezen kívül kénytelen voltam azzal beérni, ami éppen a polcon volt.Még szerencse hogy igyekszem minél inkább bio konzerveket vásárolni, hogy ne legyen sok adalékanyag benne. A saláta elkészítésében egyébként Rachel Allen tonhalas csicseriborsó salátája inspirált ami A család kedvencei c. szakácskönyvben van. Nagyon kellemes, laktató és mégis egészséges.

Mostanában kevéssé tudok előre tervezni, mert ez az új életmód a sporttal még eléggé kiveszi az erőmet. De hamarosan jobb lesz, már többen jelezték, hogy mintha vékonyodtam volna. Persze azért nem vagyok teljesen megszállott, nem csak zöldséget eszek, abba valószínűleg be is csavarodnék, de azért meg lehet találni a szépséget, különösen mondjuk egy kaliforniai paprikában. :)

Tonhalas bulgursaláta

Hozzávalók:

• 1 pohárnyi bulgur
• 1 konzerv kukorica
• 1 konzerv kidney bab
• 1 konzerv csicseriborsó
• 2 kis konzerv tonhal
• 2 csomag újhagyma
• 1 db kígyóuborka
• olaj, só

Elkészítés:

A bulgurt úgy készítjük, mint a rizst. Kis olajon megpirítjuk. Ez nem kötelező, de sokkal finomabb lesz tőle a rizs is és a bulgur is (anyukámtól tanultam ezt). Miután kicsit megpirítottuk, kétszer annyi vizet öntünk hozzá, tehát 1 pohár bulgurhoz 2 pohár vizet öntünk. Megsózzuk. Közepes lángon addig főzzük, amíg minden víz el nem fő róla, ekkor van készen. Ha ezt indukciós főzőlapon tesszük, akkor számítsunk rá, hogy így al dente lesz, de így is pont jó. Aki azt akarja, hogy teljesen puha legyen, az indukcióson adjon hozzá még 1 dl vizet pluszban. Gáz és kerámia esetében elég a kétszer annyi víz.

A kihűlt bulgurt összekeverjük a kukoricával, a babbal, a csicseriborsóval és a vékony karikára vágott újhagymával. Ezután a tonhal konzerveket (lehet 3-4 konzerv is, nekem csak 2 volt itthon) villával összetörjük és a rajtuk lévő olívaolajjal együtt hozzákeverjük a salátához. A kígyóuborkát csak akkor keverjük hozzá, amikor fogyasztani szeretnénk. Ekkor julienne-re vágjuk és összekeverjük. Én a nagybátyáméktól kaptam egy nagyszerű sokoldalú szeletelőt, amin van julienne lapocska, és azzal szoktam ezt csinálni, de enélkül sem olyan vészes. 

Újra én, újra itt. Lassan kezdek magamhoz térni, bár nem könnyű. Igen sokat kellett az elmúlt időszakban dolgoznom és még most sem a lazítás részénél járunk, de nem is ez volt az, ami teljesen lefárasztott. Hanem az életmódváltás-projektem. Bizony.  Ezúttal nem viccelek. Ez a negyedik hét. Január végén kezdődött minden, Vikiék lakásavató buliján, amikor Asmával megbeszéltük, hogy elég durva túlsúlytól kellene mindkettőnknek megszabadulni, és milyen jó lenne ha ebbe együtt vágnánk bele. Mindketten a -20 kiló céloztuk meg. Utánaolvastam a neten, mit és hogyan, edzéstervek és étrendek (az étrendeket nem használom igazán, csak ötleteket merítek belőle), alaposan átgondoltam, motiváló levelet írtam magamnak, elvégre minden fejben kezdődik el. Időközben Asma lemorzsolódott, de ha egészen őszinte akarok lenni, akkor ezen csak kicsit lepődtem meg, mert valahol számítottam rá. De talán majd bekapcsolódik valahol újra. :)

Összesen másfél hétig tartott a szellemi felkészülésem (ez még nincs benne a négy hétben :P), majd besétáltam a munkahelyem melletti edzőterembe és tájékoztattam a recepciós kislányt, hogy életmódot kívánok váltani és jól lefogyni, úgyhogy most biztasson. A teremedzővel egyetemben gyorsan reagált, nagyon jól biztattak, meg is vettem a bérletet. Azóta hetente kétszer valamivel több mint másfél órát töltök az edzőteremben, az idő felében kardio gyakorlatokat végzek, a másik felében súlyzós edzést, és egyszer megyek dinamikus jógára, ami olyan mintha agyonvernének, és nem csak miközben a skorpió pózt tartom, hanem előtte, utána, egész héten.

Szóval örültem, ha valami értelmeset össze tudtam kaparni esténként, nem hogy még fényképezzem meg blogoljak róla. Azt olvastam, hogy az embernek 21 nap kell ahhoz, hogy valamit szokásként kezeljen. Úgy gondolom, hogy ez a heti három alkalom mellett nagyjából két hónap lesz, vagy valamivel több. De nem adom fel, mert már be tudom gombolni azt a kabátomat, amit legutóbb híztam ki és a szövetnadrágom összes kapcsát is simán csattintom, sőt még le is ülök utána. :)

Hagymás lepény tojással

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 2 nagy fej lilahagyma
• 6 vékony szelet sonka
• 1 póréhagyma
• 3 újhagyma
• ketchup vagy paradicsomos szósz
• reszelt cheddar sajt
• 2 tojás

Elkészítés:

A leveles tésztát a sütőbe való tepsi méretére nyújtjuk (hacsak nem olyan veszünk, ami eleve ki van nyújtva, de szerintem feleslegesen kerül többe. A sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, szélet a tesihez alakítjuk. Az egészet megkenjük ketchuppal. A sonkaszeleteket egymás mellé fektetjük, majd rászórjuk a vékonyra vágott lilahagyma, póréhagyma és újhagyma karikákat. Megszórjuk a reszelt sajttal úgy, hogy két fészket készítünk a két tojásnak, amiket ráütünk. Ezek majd a sütőben a lepénnyel fognak megsülni. A sütőt 180 fokra előmelegítjük, lepényt pedig addig sütjük, amíg a tojás kellően meg nem sül. Ezt a fehérje színéből fogjuk látni, és ha a tojás kész, akkor a többi rész is biztosan átsült.

A pulykát valószínűleg sokan tudják nagyszerűen elkészíteni, de az én személyes kedvencem az, ahogy az anyukám csinálja. Szerintem utánozhatatlan. Az íz, amit ismerek. Azt hiszem valójában minden anyuka utánozhatatlanul főz. Minden gyereknek az marad az igazi, amíg csak él. Az otthon íze. A pulyka nekem ilyen. Az otthon íze. A másik ilyen a hal, amit karácsonykor szoktunk enni, de az egy másik történet. Remélem egyszer annak is lesz olyan igazi otthon íze, amit én főzök. :)

Magamtól soha nem választottam volna a pulykát, mert nekem az karácsonyi étel. Apa kapott régen a cégtől, ahol dolgozott, aztán néhány év után a dolgozók nem pulykát, hanem pulykapénzt kaptak karácsonykor. Abban az időben persze mi nem pulykára költöttük. Szerintem 4-5 éve lehetett, hogy a kisebbik húgom valami karácsonyi filmet látott ahol hatalmas pulyka volt az asztalon. Felkeltette az érdeklődését. Aztán a következő amerikai filmben is az volt. Aztán mindegyikben. Nem menekültünk, anyunak szereznie kellett egy pulykát, hogy megsüthesse neki. Így lett hagyomány nálunk az, hogy szenteste halat eszünk ebédre és pulykát vacsorára.

Anyu szerint a pulykát nem kell túlcifrázni. Csak sózod, fűszerezed, be a sütőbe és annyi. Azt hiszem ez az a hús, amit lehet persze ilyen-olyan extrákkal fokozni, de önmagában is nagyon finom. És elsőkét mindenféleképpen az egyszerű változatot próbáljuk ki, aztán fokozatosan a variációkat.

Sült pulykacomb

Hozzávalók:

• pulykacomb
• só
• sült csirke fűszerkeverék

Elkészítés:

A pulykacombot szépen megtisztítjuk minden esetleges szennyeződéstől, amit a hentes vagy a szupermarket rajta hagyott. A húst sózzuk be, majd minden oldalról fűszerezzük be a sült csirke fűszerkeverékkel. Anyu a klasszikushoz grill fűszerkeveréket használt, narancssárga tubusból kellett kiszórni. Ezután egy hőálló tálra fektetjük és 200 fokra előmelegített sütőben kb. másfél óra alatt készre sütjük. Villával ellenőrizzük, hogy tényleg készen van-e. Én először próbálkoztam vele, és sikerült. P-nek nem kellett hozzá fél óra és eltüntette az egészet. Most két újabb comb várakozik a fagyasztóban, hogy nekilássak.

Régen ettünk halat (megint), pedig elhatároztam, hogy többször fogok készíteni. Mert jó, mert finom, mert egészséges, a szagot pedig le lehet győzni. De valahogy mégsem ment, igaz karácsonykor úgy alakult, hogy mi készítettük P-vel a halat (természetesen paprikás lisztbe fogatott verziót, na nem háborgok, a közös munkának finom volt a gyümölcse), és most megint nekifutottam. Szégyellem, nem vagyok nagy szakértő a halak terültén és a környékünkön nagyon nincs is olyan halárusító, akiről hallanám, hogy na ott igen, ott lehet jó halat kapni, így egyelőre beérem a fagyasztott verzióval. Majd ahogy az ízlésem fejlődik, ez is  biztosan megváltozik.

Szóval azzal az igen hosszú halkészítési tapasztalattal a hátam mögött (két kezemen biztosan meg tudom számolni, a sikerekhez meg talán még annyi sem kell), most jött el az én időm. Valahol olvastam, vagy talán a TV Paprikán láttam és megragadt a tudatomban ez a momentum, nem tudom, de határozottan emlékszem a következőre: "és ezután fűszeres lisztbe forgatjuk". Tudom, a paprikás-lisztes hal után igazán evidencia lehetne, de nem volt az. Így aztán kipróbáltam. Kezdő halkészítőknek ideális.

Tengeri hal zöldfűszeres bundában

Hozzávalók:

• tengeri halfilé
• só
• liszt
• zöldfűszer, vagy hal fűszerkeverék

Elkészítés:

A halfiléket vágjuk tetszés szerinti nagyságúra, szép téglalapokra, oválisokra, vagy négyzetekre, úgy esztétikus lesz. Persze az ízének ez mindegy, de szerintem a szemnek nem. Kicsit sózzuk meg mindkét oldalát, de tényleg csak kicsit! (Kezdőknek jó tanács: amennyit a csirkére tennél, annak a felénél is kevesebbet.) Ezután keverjük össze a lisztet és a fűszerkeveréket. Én a Kotányi-féle hal fűszerkeveréket vettem, abból is a könnyű konyha verziót, ezüstös-zöldes a csomag ha jól emlékszem, és egyáltalán nem bántam meg. 5 evőkanál liszthez tettem 1 teáskanál fűszerkeveréket. A halakat megforgattam benne, és nagyon kevés olajon wokban (még mindig ez az egy serpenyő típusú konyhai eszközöm van) nagy lángon készre sütöttem. Közben sokat forgattam, hogy ne égjen meg.

P. és én egyöntetűen úgy gondoljuk, hogy ezt a halat nehezen fogom tudni felülmúlni. :)

Mivel egész nap dolgozom, ezért hétvége kivételével mindig este főzök. Olyankor az embernek már nem nagyon van kedve olyan ételbe kezdeni, ami 2-3 órán keresztül készül, arról nem is beszélve, hogy P. sem tele hassal érkezik haza, szóval estére csak olyat csinálok, ami még az én tempómban is készen van 1 óra alatt. Igen, lassú vagyok, de szerintem ezzel minden kezdő így volt. :)

Azért szeretem a GoddFood-ot, mert alapvetően tisztában van azzal, hogy az emberek szerencsés többsége nap közben dolgozik (kivéve a kisgyerekeseket, mert ők 0-24ben). Ezért nagyjából az újság fele olyan receptekből áll, amiket szívesen megcsinál az ember hétköznap este. Egyszerű, finom, néha elég különleges, de amit eddig megcsináltam, abban nem csalódtam. Rendszeresen átlapozom a korábbi számokat is (mindegyik megvan, annak ellenére, hogy márciusban még a fasorban sem volt a konyha), mert van, amin átsiklik a figyelmem, vagy akkor nem volt vonzó, de egy hónappal később már az. Jöjjön egy nagyszerű étel a 2012. augusztusi GoodFood-ból.

Ouiche lorraine frittata

Hozzávalók:

• 175 g sonka apró kockákra vágva
• 8 tojás
• 200 ml tej
• 50 g cheddar sajt reszelve
• 4 zsömle
• jégsaláta

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra. Terítsünk sütőpapírt egy kb. 20x28 cm-es tepsibe. Nekem csak ovális van, kicsit eltérő méretekkel, de ez nem számít, ha kb. akkora, már jók vagyunk. Habverővel keverjük össze a tejet és a tojásokat egy tálban, adjuk hozzá a sonkát, a reszelt sajtot, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Öntsük az egészet a tepsibe, a tetejére is szórhatunk még egy kis reszelt sajtot. Süssük 30-35 percig, amíg teljesen megszilárdul és a teteje megpirul.

A zsömléket vágjuk félbe, tegyük rájuk a jégsaláta leveleit, majd vágjunk a frittatából akkora kockákat, amik kb. megegyeznek a zsömlék átmérőjével, tegyük a tetejére, és már fogyaszthatjuk is.