Kitchen diary

Nem szoktam tortát sütni. Azt hiszem még soha nem csináltam ezelőtt, de egyszer mindennek eljön az ideje. Azt gondoltam eddig, hogy a tortasütés olyan, mint a pulyka. Olyan felnőttes.  De kezdek rákapni az ízére, ez a csokitorta például teljesen egyszerű, már első olvasásra is. Szerintem mostantól rendszeresítem a tortát a repertoáromban. Ha nagyobb gyakorlatom lesz benne, még könnyebben fog menni, de biztosíthatok minden kezdőt, hogy így is menni fog.

A mostani alkalom egy szegedi kiruccanás volt, tehát azt is lehetőségem volt kipróbálni, hogy mennyire lehet szállítani. Ha az embernek van tortaszállítója, akkor valóban az, de mindenkit óva intek, hogy útnak induljon, mert úgy kicsit macerás és a pofára esés pedig rendkívül kellemetlen, leginkább a csokikrém miatt.

A recept a GoodFood-ban volt, a 2013 márciusi számban, és eredetileg mikróban elkészíthető csokitorta, ami az eredeti recept szerint tényleg megvan 15 perc alatt, de mivel nekem nincsen mikrózható tortaformám, ezért maradtam a klasszikus sütőnél, és meg kell mondanom, nem hosszabbította meg sokkal az elkészítés idejét.

Gyors csokitorta

Hozzávalók:

• 100 ml napraforgóolaj
• 100 ml forró víz
• 175 g cukor
• 140 g liszt
• 3 ek kakaó
• 3 tk sütőpor
• 2 nagy tojás
• 1 tk vaníliakivonat
• 100 g csokoládé
• 5 ek zsíros tejszín
• csokidara a torta tetejére

Elkészítés:

Vékonyan kiolajozzuk a tortaformát. A lisztet, a sütőport és a kakaót összekeverjük egy tálban. Egy másik tálban pedig a az olajat, a tojást, a vaníliakivonatot, a cukrot és a vizet. A kettőt összeöntjük. A GoodFood szerint érdemes kézi mixerrel alacsony fokozaton  összekeverni, mert úgy teljesen csomómentes tésztát kapunk. Teljesen igaza van, és gyorsan megvan a tökéletes tészta. Beleöntjük a formába és előmelegített sütőben 190 fokon készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy mikor van készen.

Ha a torta kihűlt, akkor kezdhetjük el a csokikrém elkészítését. A csokoládét felmelegítjük, majd hozzáadjuk a tejszínt. Lehet étcsoki, vagy tejcsoki, kinek mi ízlik jobban. Én a tejcsokit szeretem, úgyhogy azt használtam, és nagyon jól sikerült.

Belevágtam a cake pop bizniszbe, nem tudtam tovább türtőztetni magam. Minden jól haladt, a receptet szinte teljes egészében követtem (kivéve a kandírozott gyömbér részét, mert igaz, hogy kandíroztam itthon gyömbért, de nem egyáltalán nem lett olyan minőségű, hogy bele akarjam tenni), aztán az utolsó pillanatban valami történt... A pop lecsúszott a francba... Így utólag (megnéztem néhány cake pop videót) már tudom, hogy mi a hiba, legközelebb menni fog.

A lecsúszott kis pop-okat viszont nem volt szívem csak úgy magukra hagyni - főleg, mert állati finomak voltak, szóval csak úgy magát a masszát is gond nélkül lehet kanalazni - beraktam őket egy dobozba, és elvittem oda, ahova eredetileg készítettem. Sikert aratott, és másnap a híres Bakerella blogján megtaláltam a trendi elnevezését annak, ami történt. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, akivel ez megtörtént. És bummm! Így lett a csokapik! :)

A recept a Szuflé Téli kiadásából van Havas Dóra publikálta a "hogyan készítsük el ugyanazt a sütit három különböző módon, de mégis ugyanaz marad" témakörben. Nagyon ígéretes receptek.

Gyömbéres kókuszos cake ball

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 kk só
• 30 dkg puha vaj
• 25 dkg porcukor
• 5 tojás
• 2,5 dl kefír
• 2 ek citromlé
• 2 ek reszelt cotromhéj
• 2 tk őrölt gyömbér
• 8 dkg cukrozatlan kókuszreszelék

Hozzávalók a krémhez:

• 1 tk őrölt gyömbér
• 35 dkg mascarpone
• 20 dkg porcukor
• 3,5 dl habtejszín
• + csokoládébevonó, candy melt, színes csokoládé, díszítő cukrok

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a sóval, a gyömbérrel és a sütőporral, majd félretesszük. A vajat a cukorral habosra verjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat és jól elkeverjük. Felváltva hozzáadjuk a kefirt és a lisztes keveréket. A végén hozzáadjuk a citromlevet, a citromhéjat és a kókuszreszeléket. A masszát két részben kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük és előmelegített sütőben 180 fokon 18 perc alatt készre sütjük.

A töltelékhez a mascarponét simára keverjük a porcukorral és a gyömbérrel. A tejszínt közepesen kemény habbá verjük és összeforgatjuk a krémmel. Figyeljünk arra, hogy ne verjük túl, mert akkor már csak összeplöttyed. Nem mondom, hogy így nem volt jó, de azért jobb ha közepesen kemény. :)

A tésztát és a krémet külön-külön hagyjuk egy éjszakát pihenni. Szétmorzsoljuk a tésztát, tényleg morzsává, és összekeverjük a krémmel. Jól lehűtjük a hűtőben, kb. 2-3 órán keresztül. Kis golyókat formálunk a masszából, pálcára szúrjuk és megy vissza a hűtőbe. Lehet pohárba is tenni, de ha találunk egy hungarocell darabot, az a legjobb, mert abba beleszúrjuk és csak áll. Persze ha elfér a hűtőben. Nekem nem fért el... :(  A bevonatot (csokit, vagy candy melt-et) felolvasztjuk és megforgatjuk benne a cake pop-okat. Ha szép egyenletesen bevonta a máz, akkor még gyorsan díszítjük, és vissza a hűtőbe.

Én nem értettem mire ez a nagy hűtés mánia, úgyhogy talán mások is küzdenek hasonló kérdésekkel. Ha nem elég hideg a cake pop a pálcán, akkor a bevonó majd folyik mindenfelé. Ellenben ha jó hideg, akkor a bevonó szinte azonnal kemény burkot alkot a pop körül, és gyorsan kell díszítenünk. Tiszta, egyszerű gyors.

A lecsúszásra a megoldás lehet (még nem próbáltam): ha a pálca végét belemártjuk a folyékony bevonóba és utána rakjuk rá a golyókat. Persze ez azt jelenti, hogy a folyamat némiképp változik. Pl. először csak magukban állnak a golyók egy tálcán, majd a díszítős fázisban a bevonóba mártott pálcára szúrjuk a golyót és utána mártjuk bele a masszába. De ezek egyelőre mind csak elméletek, mindaddig, amíg legközelebb ki nem próbálom ezt a módszert is.

A cake pop mindenesetre nem marad meg, akárhogy is néz ki, mert nagyon durván finom a recept. :)

A kimaradt karácsonyi receptek közül természetesen nem hiányozhat a mézeskalács sem, amit egész évben (szerintem nagyon igazságtalanul) mellőzünk, decemberben meg ugye dögivel. Pedig a hozzávalók egész évben kaphatók, és minden évszakban ugyanolyan finom. Mivel pedig nálam már november elejétől karácsony volt (főleg az irodába cipeltem be a karácsonyi forgós, hópelyhes, rénszarvasos, és egyéb mécseseket, karácsonyi füstölőket meg rengeteg giccses cuccot  - tiszta szerencse, hogy a főnököm toleráns ezekkel :D), akár januárra is meghosszabbíthatom, elvégre még vízkereszt sincs! Én azt mondom, hogy mézeskalácsra fel, akár egész évben!

Mindenkinek van valami tuti receptje, ami mindig puha, mindig finom, mindig szuper, és már szinte díszítve ugrik ki a sütőből a tálcára. Én egy ilyennek találkoztam 2011 karácsonyán, akkor megsütöttük, majd a papírt, amire felírtam, eltettem valahova. Soha többet nem lesz meg, tudom, ezért is kerestem új receptet. Találtam is egy sokat ígérőt, viszont a kivitelezésnél kicsit megcsúszott a kezem, úgyhogy az alapanyagokat végül teljesen más arányban adtam hozzá és imádkoztam, hogy összeálljon a tészta, majd hogy ne égjen szénné a sütőben, majd pedig hogy finom legyen, annak ellenére, hogy az eredeti leírással ez már köszönő viszonyban sincs. Összeállt (ezt én paráztam túl), nem égett el (mert van ketyegős óra a sütőn, amikor megvettük ez nem volt szempont, most meg nem tudok nélküle élni - volt kis tojás alakú is, négy vagy öt, de azokat mindig elhagytam, a sütőt kisebb eséllyel tévesztem szem elől), és visszapuhult. Igen, mert először puha volt, aztán megkeményedett, aztán másfél nap a fémdobozban és mintha mi sem történt volna. Másodszorra is ezzel a recepttel készítettem, az is jól sikerült. :)

Mézeskalács

Hozzávalók:

• 700 g liszt
• 300 g méz
• 200 g porcukor
• 2 tk kakaó (ha zavar, hogy sötétebb lesz, elhagyható, jövőre én sem teszem bele)
• 2 tk szódabikarbóna
• 120 g margarin
• 3 tojás + 1 sárgája
• 2 ek mézeskalács fűszerkeverék (ha ez nincs, akkor: 1 kk fahéj, 1 kk őrölt szegfűszeg, egy nagy csipet gyömbér)

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat egy nagy tálban összekeverjük: liszt, kakaó, porcukor, szódabikarbóna, fűszerek. Jól keverjük össze, hogy később  egyenletes legyen a mézeskalácsok íze. A vajat, vagy margarint kicsit olvasszuk meg és adjuk hozzá a lisztes keverékhez, keverjük el benne. A mézet szintén kicsit megmelegítjük és hozzáadjuk, majd elkeverjük. Végül az egész tojásokat és a sárgáját is hozzáadjuk a masszához, és készre gyúrjuk. Ha valamiért nem állna össze a tészta, pár csepp hideg víz segíteni fog. Ezt valahol olvastam, de szerintem nem rá szükség, mert kb. 10 perc kitartó gyúrás után összeállt.

Lisztezett deszkán tetszőlegesen vékonyra nyújtjuk (ha nagyon vékony, akkor figyelni kell majd, hogy ne égjen meg a sütőben) és formákat szaggatunk belőle. Ha olajos magvakat vagy aszalt gyümölcsöket szeretnénk rá tenni, annak most van itt az ideje, nyomkodjuk bele és kész. 180 fokra előmelegített sütőben 6-8 perc alatt készre sütjük. Miután kihűlt tetszőlegese díszíthetjük cukormázzal, írókával, gyöngyökkel, színes szórócukorral, vagy amivel csak szeretnénk.  

A december olyan volt, mint valami ámokfutás. A munka, az ajándékok, az előkészületek, a megszervezés, hogy minden készen legyen karácsonyra. A blogra sem volt időm, ami tekintve, hogy annyira nem régóta vezetem, elég rossz előjelnek tekinthető. Tényleg kifogtak rajtam a képek, és mindig elkedvetlenített, hogy milyen macera ez az egész átméretezés. Persze valójában nem volt több fél óránál az egész, úgyhogy tényleg nincs semmi mentségem magam előtt.

Minden évben készülök a karácsonyra. Nagyon. Karácsonymániás vagyok. Ebben az évben nem egészen alakultak úgy a dolgok, ahogyan terveztem. Kicsit mindennel elcsúsztam, kicsit mindennel kapkodni kellett. De a karácsony végül elkezdődött, és rendben véget is ért. Mert a dolgoknak ez a rendje. Nem is ragoznám túl a dolgot, mindenki sok ajándékot kapott, mi talán még többet is a kelleténél, mert egy akciós influenza csomagot is kaptunk a húgomtól, aminek köszönhetően idén szilveszterkor nem kellett azon gondolkodnunk, hogy hova menjünk és kikkel ünnepeljük az új évet, mert napokon keresztül fel sem bírtunk kelni az ágyból. Igazság szerint nekem még mindig nincsen új év. Nem jött még az érzés. Talán 1-2 nap múlva. Jól felborított ez a betegség minket.

Azért karácsonyra csináltam néhány dolgot, amit érdemes feltenni ide, mert nagyon egyszerűen elkészíthető, és egyáltalán nem kell, hogy karácsony legyen az elkészítésükhöz, mert minden évszakban finom. Természetesen GoodFood recept, a decemberi számból.

Vaníliás habcsók 

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• 225 g porcukor
• 1 ek vaníliakivonat
• csipetnyi só

Elkészítés:

Válasszunk szét 4 db tojást. Ezt a legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy egy bögre oldalán feltörjük, majd a tojás sárgáját a bögre fölött egyik héjból a másikba rakosgatjuk és hagyjuk, hogy a tojásfehérje közben kicsusszanjon a bögrébe. Ha megvagyunk egy tojással, a fehérjét öntsük át egy nagyobb műanyag tálba és folytassuk a következővel. Nem célravezető, ha a a bögrés részt kihagyjuk, mert ha csak egy csepp sárgája kerül bele, már nem tudjuk felverni a habot. És nagy szívás, amikor három fehérje már ott van a helyén, a negyedikkel együtt pedig becsúszik a sárga.

Tehát a négy fehérjét és a csipet sót (tényleg csak egy csipetet) a mixerrel elkezdjük habbá verni. Teljesen kemény habot verünk, annyira, hogy ha fejjel lefelé fordítjuk a tálat, a hab benne marad. Aztán a porcukornak kb. a felét beleöntjük a tojáshabos tálba és együtt tovább keverjük. Sűrű és fényes lesz az addigi matt helyett. Ha teljesen eloszlott, a vanília kivonatot és a porcukor másik felét is hozzákeverjük és tovább verjük. Végig maximális fokozaton használjuk a mixert. Ha ételfestéket szeretnénk használni, azt most adjuk hozzá. Ha teljesen sima, fényes és kemény, akkor csillagvégű habzsákba töltjük. Én ezt úgy szoktam megoldani - amivel kevésbé lesz habos minden - hogy a habzsákot beleállítom egy magasabb falú pohárba (nekem mérőedényem van) és két kanállal dolgozom bele a habot, az egyikkel tartom a zsák falait, a másikkal kanalazom bele.Persze ez csak az első fordulónál ilyen könnyű, a másodiknál már úgyis ragadni fog minden. Ha megtöltöttük, a végét csavarjuk meg és a sütőpapírral borított tepsire nyomjunk tetszőleges habcsókokat. A sütőben 100 fokon süssük addig, amíg már maguktól el nem válnak a tepsitől. Ez kb. 1,5 - 2 óra közötti idő múlva fog megtörténni, és ez egyáltalán nem sok. :)

Lassan kezdek kijönni a betegségből, már dolgozni is járok. 1-2 napja még az is nagy szó volt, hogy mindenféle segítség nélkül tudok egy helyben heverni és a plafont bámulni üveges tekintettel, bedugult orral, fájó torokkal. Azóta maradt még némi köhögés, de semmi komoly. Főzésre fel.

Gondoltam, csináljunk valami klasszikusat. Valamit, ami nem akar sem kínai, sem thai lenni, sem olasz, és még elég jól is sikerül ahhoz, hogy feltegyem a blogra. És ami édes. Mert nagyon édeset akartam enni. Aztán elkezdtem írni a bundázásról, és Ilona néni nagyszerű könyvében egyszer csak megtaláltam a kis cetlin felírva a palacsinta receptet, amit még Anyu diktált le, amikor az első évben az Irinyi úti lakásban próbálkoztam hirtelen felindulásból valamit összeütni. Már nem volt kérdés mit választok.

Néhány észrevétel a palacsintasütéssel kapcsolatban. Ne tántorítson el, ha nincs palacsintasütőd. Nekem sincs. Még csak arra hasonlító eszközöm sincsen, mivel a serpenyőm, ami nagy jóindulattal, akár palacsinta-kompatibilis is lehetne, nem kommunikál a főzőlapommal. Vagyis nem elég intenzíven. Recés az alja, és nem veszi át eléggé a hőt. Vagy csak simán béna vagyok. Ez is egy lehetőség, nem zárkózom el, de valahogy most mégis valószínűbb, hogy nem bennem van a hiba. Tehát kerestem egy olyan serpenyőt, amit szeret a főzőlap is. Na mi az egyetlen ilyen: Naná hogy a wok. De annak is van alja, úgyhogy arra jutottam, hogy legfeljebb kicsit kisebb lesz az átmérője, meg vastagabb és akkor simán ráfogom, hogy úgyis inkább amerikai palacsintát akartam csinálni. A wok még kicsit jobb is volt így utólag, mert nem ragadt le. Szóval jó lett a végeredmény, igaz hogy nem olyan vékony, mint Anyué, de az íze mint otthon.

Palacsinta karamell öntettel

Hozzávalók 12 db-hoz:

• 1 db tojás
• 15 dkg liszt
• 3 dl tej
• 1 dl víz
• késhegynyi só
• kb 1 csapott mokkáskanál cukor

Hozzávalók a karamellhez

• 50 dkg porcukor
• 10 dkg vaj
• 5 dl sűrített tej

Elkészítés:

A palacsinta hozzávalóit összekeverjük. Először a nedves alapanyagokat: a tojást, a tejet, a vizet, majd hozzáadjuk a lisztet a sóval és a cukorra. Tényleg ne tegyünk bele több cukrot, mert attól csak leragad, de nem lesz jobb az íze. Keverjük simára a tésztát, folyós lesz, majd hagyjuk állni minimum fél órát. Hogy pontosan miért, kell állni hagyni, vagy mi történik közben, azt nem tudom, de sokat segíts rajta. Ezután pöttyintsünk olajat a kiválasztott serpenyőbe, és egy merőkanálnyi tésztát oszlassunk el. Gyorsan sül, nagyon gyorsan, ahogy benne van, már kezdjük is el az erre a célra előkészített műanyag eszközzel feszegetni a széleit, alányúlunk és megfordítjuk. Lehet dobni is, de nekem egyrészt kicsi volt ugye az átmérő, másrészről meg acélból van a wok, szóval én ezt most kihagytam. Ezt ismételjük sokszor. Én 4-szeres adagot kevertem be. Nos, valóban kb. 50 palacsintát sütöttem, szóval a "12 darabhoz" instrukciót vegyük komolyan.

A karamell öntet hozzávalóit egy vastag fenekű lábasban összekeverjük, alágyújtunk és folyamatos kevergetés mellett 15-20 percen keresztül főzzük. Megmondom őszintén és félidőben még hozzátettem 2 marék cukrot is, mert valahogy úgy jobbnak tűnt. A szaga viszont nem jó. Kifejezetten nem. Nem tudom mi lehetett a baj, majd kikísérletezem a megoldást. Az íze viszont jó, P. szerint megérte azért.

Beteg vagyok. Nem a hisztizős fajta, hogy jaaaj fáj a fejem, hanem tényleg. Komoly orrbedugulós, torokfájós, köhögős de nem felszakadós betegség. Régen nem voltam ilyen beteg, hogy ne nagyon tudjak semmit se kezdeni magammal. Talán amikor a szakdolgozatomat kellett volna leadnom másfél éve. Az durva volt. Három hétig feküdtem. És bár az első héten még gondoltam is arra, hogy talán ez a jutalom azért, hogy egyetemista éveim alatt nem vettem ki szabadságot (mert amikor a szabi napján vizsgázni mész, az - mondjon bárki bármit - nem szabi). Aztán a második hét végénél már az elkövetett bűneimet is számba vettem az óvodáig visszamenőleg (az azelőtti idők kicsit homályosak). A harmadik héten már olvasni sem volt kedvem. Lényeg, hogy nagyon szar volt.

Ezek után azt már nem is említem, hogy ez a gesztenye már csak emlék, méghozzá lassan másfél hetes, mert már hét közben sem voltam túl jól. De mivel a sült gesztenye az alapvető élelmiszerek közé tartozik és ezelőtt én sem tudtam, hogyan kell csinálni, hát megosztom azt a módszert, amit P. anyukája mondott nekem. Nem nehéz, tényleg nem, nem is értem miért nem tudtam magamtól.

Sült gesztenye

Tetszőleges mennyiségű gesztenyét válogassunk össze a zöldségesnél. Olyat keressünk, ami szép kerek formájú, még véletlenül sincs rajta semmi kis lyuk, vagy lyuknak sejthető képződmény. A gesztenyéken ejtsünk két egymást keresztező metszést. Ezután áztassuk vízbe 1-2 órára, de lehet akár egy éjszaka is, ártani nem árt, mert emiatt nem szárad ki a gesztenye sütés közben és nem keményedik meg. Sütőpapírral lefedett tepsire rendezzük a gesztenyéket és 180 fokos süssük 25-30 percen keresztül.

Ennyi. A világ legkönnyebb receptje. Csak víz kell hozzá, meg gesztenye. Gyanítom, hogy mikor rászánom magam a panna cottára, akkor nem ez lesz a végkicsengése az írásnak. :)

A hosszú hétvégén - többek között - churrost is készítettem. Egy ismerősöm posztolta a facebook-on, hogy mennyire jó lenne, ha valaki meg tudná mondani, hogy hol lehet Budapesten churrost kapni. Hát, hogy hol lehet kapni, azt még mindig nem tudom, de hogy pontosan mi ez és hogyan készül, azt igen.

A churros spanyol édesség, ennek megfelelően a spanyol ajkú területeken készítik más és más módon. Én a mexikói verziót választottam, amit a kisütés után fahéjas cukorban hempergetik. Egyéb változatai: forró csokoládéba mártogatott, vagy csokival és vaníliával töltött. Az USA-ban is a mexikói változatot készítik. Mindebben pedig a Wikipedia volt a segítségemre, ahol még receptet is talál az ember. Nos, én nem egészen ezt a változatot készítettem, hanem amit a kedvenc szakácskönyvemben találtam (Nemere Ilona - Szakácskönyv kétbalkezeseknek) az egyik kis papíron, de nem az én kézírásommal, hanem valaki máséval. Mindegy, a recept jobbnak tűnt mint a Wikipediás, úgyhogy emellett döntöttem. Nem csalódtam, nagyon finom. Pillanatok alatt elfogyott, és nem is drága. A tészta íze a fánkhoz hasonlít, és ha nem forgatjuk bele feltétlenül a fahéjas cukorba, akkor is fogyasztható, feltéve ha szeretjük a sima fánk ízét. Én szeretem. :)

Hiányozni fog a múlt hét ha holnaptól újra dolgozni fogok. Sok új dolgot kipróbáltam és mennyi mindent lehetett volna, ha nem hónap végén jövök szabadságra. Karácsonyra előre felkészülök. Addig vissza a hétköznapokba, gyors vacsorák, kevesebb desszert. :)

Churros

Hozzávalók:

• 2,5 dl víz
• 8 dkg vaj
• 15 dkg liszt
• 2 ek kristálycukor
• 1/2 tk só
• 2 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor
• fahéjas cukor

Elkészítés:

Egy lábasba összeöntjük a vizet, a cukrot, a vajat és a sót. Forrásig melegítjük, majd hozzákeverjük a lisztet és a vaníliás cukrot. Jól elkeverjük. Gyúrható, fényes tésztát fogunk kapni, ami nem tapad a lábas falához. Hagyjuk kihűlni és csak ezután adjuk hozzá a tojásokat. Ez azért fontos, hogy a tojások a hő hatására ne legyenek hirtelen rántottává a churrosunkban. Nem tenne jót a végeredménynek. :) Keverjük simára az egészet és töltsük bele egy nyomzsákba, a csillag formájú véggel. Az olajat a tűzre tesszük - nem kell nagyon sok, csak forró - előre odakészítjük a lecsöpögtető tányért, a fahéjas cukrot és a tálat amiben véget ér a churrosunk útja. A forró olajba kb. 8-10 cm-es kígyókat nyomunk, legyen készen egy kés is, amivel elvághatjuk a megfelelő helyen. Egyszerre 4-5 kígyót nyomjunk az olajba, mert gyorsan sül. Csöpögtessük le és rögtön forgassuk meg a fahéjas cukorban. 

Idén már magyarul is olvashatjuk a GoodFood-ot. Bevallom, az angol kiadványt nem követtem, mert akkoriban még nem foglalkoztatott a főzés. Nagyon tetszik az újság, a benne lévő receptekből meglepően sokat tartok érdemesnek, hogy kipróbáljam, pedig kicsinek elég válogatós voltam és ennek a mai napig vannak nyomai az étkezésemben. Gondoltam is rá, hogy nem kellene minden hónapban az újságosnál verekednem - mivel egyre népszerűbb, a megjelenés napján általában munka után már csak a harmadik újságosnál van. Bár lehet, hogy egyszerűen csak nem mernek belőle sokat rendelni. De mindig csak mondtam. Hogy majd. Aztán a születésnapomra P. meglepett egy egész éves előfizetéssel. Úgyhogy most 12 hónapon keresztül kapom az ajándékomat. 

Az újságot a legjobbnak tartom, figyelembe véve a kínálatot és az ízlésemet. Szeretem benne, hogy annyira eltérő ételeket mutat meg, mint amiket én megszoktam eddig. A fotóktól külön kedvet kap az ember, hogy elkészítse. Sok recept elsőre nem is szimpatikus, aztán mikor másodszorra, harmadszorra lapozok az oldalra, kezd megtetszeni, és eldöntöm, hogy megcsinálom. A mai recept az októberi GoodFood-ból van, csicseriborsó snack. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne. Tényleg nem.

Csicseriborsó snack

Hozzávalók:

• 1 doboz konzerv csicseriborsó  
• 2 ek olívaolaj
• fűszer, ízlés szerint

Elkészítés:

A csicseriborsót leszűrjük és szárazra töröljük. Az olajat és a fűszert összekeverjük, a csicseriborsót beleöntjük és összeforgatjuk, hogy mindenütt érje a fűszer. Az eredeti receptben chili van, de mi P-vel nem szeretjük a csípőset, úgyhogy ez nem volt opció. Helyette egyszerűen sült csirke fűszerkeverékkel forgattam össze, mert nagyon szeretem az ízét. De ez már tényleg ízlés kérdése. A fűszeres csicseriborsót egy tepsibe szórjuk és a 200 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük. Ha chilivel készítjük, akkor a GoodFood szerint hintsük a fogyasztás előtt meg tengeri sóval, ha valamilyen fűszerkeverékkel, vagy fűszersóval, akkor inkább ne, mert elég sós lesz enélkül is.

Sokáig fenntartásaim voltak a tökös dolgokkal mert gyerekként nem szerettem és a később is csak a sült formájába. Kevés kellemetlenebb dolgot tudok elképzelni mint egy tökfőzelék. No persze ez valószínűleg azért van, mert Anya nem volt annyira jó főzelék terén, mint ahogy az óvodai konyhásnénik sem. Így aztán maradtam inkább a nyers, párolt, grillezett, sütött formánál, de a főzelék... Mindenesetre elértem abba a korba, amikor a tök is visszakerült az étrendembe, és már nem csak megsütöm, megeszem, kész, hanem egyéb is történik a kettő között. :)

A muffin apropója az a családi születésnap, amelyen én fújtam el a gyertyákat. Anyával megbeszéltük, hogy és sütit viszek. Így szombat este nekiálltam a sütőtökös muffinnak és a már korábban leírt snickerdoodles-nek. Nagyon büszke voltam magamra, mert még a nagyszüleim is vissza-vissza tértek a sütikhez, papa a snickerdoodles-ért volt oda, mama meg a muffintól volt elájulva, én meg úgy általában rettentő büszke voltam magamra, ahogy a halom fogyott. Ennek a muffinnal a receptjét osztom meg veletek. Ezt több receptből raktam össze, különféle összetevőkkel és mennyiségekkel, szóval lehet akár egyedinek is nevezni. Sütőtökös muffin, ahogy Gabi csinálja.

Sütőtökös muffin

Hozzávalók:

• 20 dkg sütőtök
• 15 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 tojás, 1/2 tk fahéj
• 1 narancs reszelt héja
• 80 ml olívaolaj
• csipet só

Elkészítés:

A sütőtököt meghámozzuk, kimagozzuk, kis darabokra vágjuk és forró sütőben megsütjük (kb. 20-25 perc). Aki még nem csinált ilyet (mert igenis vannak ilyenek, és ők is elkezdik egyszer :)), annak mondom, hogy tegyen alá alufóliát. Én mindig teszek, mert lusta vagyok és nem szeretem súrolni a tepsit. Egy tálban összekeverjük a tojásokat, az olajat, a reszelt narancshéjat és a tököt. Egy másik tálban elvegyítjük a száraz alapanyagokat: lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport, fahéjat, és a csipet sót. A két tál tartalmát összedolgozzuk és muffinsütő formába öntjük, kb. 1/2-ig töltve a formát. Előmelegített sütőben 180 fokon, kb. 25 perc alatt készre sütjük.   

Tegnap a sütőt is ki kellett próbálnom este. Nem tehetek róla, úgy éreztem, muszáj most rögtön kihasználnom a lehetőséget, hogy azt készítek, amit csak akarok (meg amihez van hozzávaló). Hogy, hogy nem, a fahéjas kekszhez éppen volt minden otthon, miután hazafelé vettem még egy kis őrölt szerecsendiót is. Már látom, nem lehet hirtelen megtölteni egy konyhát alapanyagokkal, bármennyire is szépen elterveztem. Azt már meg sem említem, hogy egy kezdő konyha mennyire nem pénztárcabarát. Tudja azt mindenki, vagy legalábbis sejti. 

A Snickerdoodle receptje Rachel Allen: Bake című könyvében található. Mivel nekem a könyv nincs meg, így alapvetően csak a recept leírását kaptam meg. Ebből kifolyólag sok dolog nem volt tisztázott ezekkel a fahéjas kekszekkel kapcsolatban. Pl.: mekkorának kell lenniük és hogy néznek ki? De mindenképpen ajánlom az elkészítését, mert egyszerű, elég gyorsan megvan vele az ember (gyakorlat híján is egy óra múlva már tisztán csillogott minden), hogy a finom karácsony-illatot ne is említsem. :)

Snickerdoodle

Hozzávalók:

• 12,5 dkg puha vaj
• 11 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg liszt
• 1/2 tk őrölt szerecsendió
• 3/4 tk sütőpor
• csipet só
• 2 ek cukor, 1 ek fahéj 

Elkészítés:

A vajat és a cukrot habosra keverjük. Én kocka Rama-t kicsit megolvasztottam és azzal kevertem el, és bár a habosról nekem más az elképzelésem, bővel elég jól összekeverni. Adjuk hozzá a tojást és a vaníliás cukrot. Az eredetiben 1 tk vanília kivonat volt, de nekem az nem volt otthon. A többi szárazanyagot még korábban egy tálban összekevertem: liszt, sütőpor, só, szerecsendió. Ezt a lisztes keveréket apránként adjuk hozzá a cukros tojáshoz. Kicsit ragacsos masszát fogunk kapni. Egy tálkában keverjük össze a külön tett cukrot és fahéjat, ebben fogjuk meghempergetni a jövendőbeli kekszeket. A tésztából csípjünk kis darabokat és formázzunk belőlük golyókat, amiket a cukros fahéjban megforgatunk és sütőpapíros tálcára tesszük, egymástól 3-4 cm-re. Én nagyobb szőlőszemnyi méretű golyókat csináltam. Egy kanál nyelének a segítségével lenyomkodjuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt készre sütjük.

Ha nagyobb golyókat csináltam volna, akkor valóban keksz méretű lett volna a végeredmény, de az íze ugyanolyan így is, meg úgy is, az én verziómban egy-egy keksz átmérője átlagosan 4 cm.