Kitchen diary

A kimaradt karácsonyi receptek közül természetesen nem hiányozhat a mézeskalács sem, amit egész évben (szerintem nagyon igazságtalanul) mellőzünk, decemberben meg ugye dögivel. Pedig a hozzávalók egész évben kaphatók, és minden évszakban ugyanolyan finom. Mivel pedig nálam már november elejétől karácsony volt (főleg az irodába cipeltem be a karácsonyi forgós, hópelyhes, rénszarvasos, és egyéb mécseseket, karácsonyi füstölőket meg rengeteg giccses cuccot  - tiszta szerencse, hogy a főnököm toleráns ezekkel :D), akár januárra is meghosszabbíthatom, elvégre még vízkereszt sincs! Én azt mondom, hogy mézeskalácsra fel, akár egész évben!

Mindenkinek van valami tuti receptje, ami mindig puha, mindig finom, mindig szuper, és már szinte díszítve ugrik ki a sütőből a tálcára. Én egy ilyennek találkoztam 2011 karácsonyán, akkor megsütöttük, majd a papírt, amire felírtam, eltettem valahova. Soha többet nem lesz meg, tudom, ezért is kerestem új receptet. Találtam is egy sokat ígérőt, viszont a kivitelezésnél kicsit megcsúszott a kezem, úgyhogy az alapanyagokat végül teljesen más arányban adtam hozzá és imádkoztam, hogy összeálljon a tészta, majd hogy ne égjen szénné a sütőben, majd pedig hogy finom legyen, annak ellenére, hogy az eredeti leírással ez már köszönő viszonyban sincs. Összeállt (ezt én paráztam túl), nem égett el (mert van ketyegős óra a sütőn, amikor megvettük ez nem volt szempont, most meg nem tudok nélküle élni - volt kis tojás alakú is, négy vagy öt, de azokat mindig elhagytam, a sütőt kisebb eséllyel tévesztem szem elől), és visszapuhult. Igen, mert először puha volt, aztán megkeményedett, aztán másfél nap a fémdobozban és mintha mi sem történt volna. Másodszorra is ezzel a recepttel készítettem, az is jól sikerült. :)

Mézeskalács

Hozzávalók:

• 700 g liszt
• 300 g méz
• 200 g porcukor
• 2 tk kakaó (ha zavar, hogy sötétebb lesz, elhagyható, jövőre én sem teszem bele)
• 2 tk szódabikarbóna
• 120 g margarin
• 3 tojás + 1 sárgája
• 2 ek mézeskalács fűszerkeverék (ha ez nincs, akkor: 1 kk fahéj, 1 kk őrölt szegfűszeg, egy nagy csipet gyömbér)

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat egy nagy tálban összekeverjük: liszt, kakaó, porcukor, szódabikarbóna, fűszerek. Jól keverjük össze, hogy később  egyenletes legyen a mézeskalácsok íze. A vajat, vagy margarint kicsit olvasszuk meg és adjuk hozzá a lisztes keverékhez, keverjük el benne. A mézet szintén kicsit megmelegítjük és hozzáadjuk, majd elkeverjük. Végül az egész tojásokat és a sárgáját is hozzáadjuk a masszához, és készre gyúrjuk. Ha valamiért nem állna össze a tészta, pár csepp hideg víz segíteni fog. Ezt valahol olvastam, de szerintem nem rá szükség, mert kb. 10 perc kitartó gyúrás után összeállt.

Lisztezett deszkán tetszőlegesen vékonyra nyújtjuk (ha nagyon vékony, akkor figyelni kell majd, hogy ne égjen meg a sütőben) és formákat szaggatunk belőle. Ha olajos magvakat vagy aszalt gyümölcsöket szeretnénk rá tenni, annak most van itt az ideje, nyomkodjuk bele és kész. 180 fokra előmelegített sütőben 6-8 perc alatt készre sütjük. Miután kihűlt tetszőlegese díszíthetjük cukormázzal, írókával, gyöngyökkel, színes szórócukorral, vagy amivel csak szeretnénk.  

Minden év elején zavarban vagyok kicsit. Fogadkozások, mit nem teszek soha többet, vagy éppen mit teszek mostantól hetente háromszor, ha esik ha fúj. Aztán persze az egészből nem lesz semmi. Mert az újévi fogadalmakat az emberek általában csak megszokásból teszik. A társadalmi konvenciókhoz való merev kötődés miatt.

Én a tervezést választom. Hiába, nem tudok megszabadulni én sem a változás gondolatától. Így a boldog új év reményében eltervezem, hogy milyen változtatásokat fogok eszközölni a következő 365 napban és hogy azokat nagyjából milyen fázisokban és mikor fogom végrehajtani. És ez beválik. Nekem legalábbis. Mert a fogadkozás valami olyan dolgot jelent, amit nem tudtál eddig megtenni, és talán túl sok neked. De amit eltervezel, az már a tervezés pillanatában valóságosnak tűnik fel előtted, és már korántsem érzed azt, hogy megvalósíthatatlan. Hát így kezdtem ezt az évet. Terveim szerint 2013-ban sok finomságot fogok készíteni és rengeteg új ismerettel fogok gazdagodni.

A finomságok készítéséhez már van is segítségem, az ünnepek ugyanis nem teltek el anélkül, hogy ne kaptam volna néhány igazán jó szakácskönyvet. Anyuék és P. is megleptek (jó, Anya annyira nem, mert ott én mondtam, hogy mit szeretnék, de hogy P. megjegyezte hogy mit szeretnék, azon egészen meglepődtem, mert nem ismételtem el sokszor jelentőségteljesen, és tényleg nem számítottam rá). Ráadásul P. két könyvet is választott, mindkettő telitalálat.  Ebből az egyik Rachel Allen szakácskönyve, A család kedvencei. Ez a könyv kezdő szakácsok számára is megfelelő, vannak benne egészen egyszerű receptek, amiket akár a gyerekekkel együtt is el lehet készíteni.

A receptek nem az általam megszokott kategóriák szerint követik egymást, hanem egy egészen más megközelítés szerint. A nagy családi ünnepek, a gyerekkel együtt főzés, a baráti összejövetelek szerint. A képek igazán inspirálóak, tényleg azt érzed, hogy ezt a hangulatot te is szeretnéd átélni. Felkelti az érdeklődésedet, és a receptekkel sem hangol le utána, hanem végig segít. Sok recept leírása után a Rachel tippje bekezdés olvasható, amiben egyéb praktikákat, tanácsokat ad az elkészítéshez. Azt érzem, hogy tényleg fontos, hogy én is el tudjam készíteni az ételt. És remek receptek vannak benne, egytől egyig. Nem találtam olyat, amit ne készítenék el szívesen, kivéve persze ami sertéshúst használ, mert sertést nem eszek és nem is készítek. De tényleg nagyszerű könyv, kezdők is elboldogulnak vele.

Mindent összevetve, és nem csak a könyvek miatt, biztos vagyok benne, hogy sorsfordító évnek nézünk elébe, sok új kalanddal, nagy változásokkal. Remélem minden a terveink szerint alakul majd és 2013 végén elégedetten fogok visszatekinteni. De akárhogyan is alakulnak majd a dolgaink, egy biztos: jó buli lesz!

Hajlamos vagyok arra, hogy elcsábuljak a boltban. Ezen nem segít különösebben semmilyen praktika, sem az hogy ne menj éhesen vásárolni (az ember ugye nem azért vesz szárított alga lapokat, mert éhes), sem pedig a "használj listát" verzió (mindig listával megyek, tényleg mindig, mert elfelejtem mit akartam venni, de a szójababkonzerv akkor is jó ötletnek tűnik ha fogalmam sincs mire lehetne használni, mea culpa, majd megkérdezem a google-t). Így voltam a múltkor a teriyaki szósszal is, amint mint újonnan bevezetett terméket, akciósan kínáltak. Így voltam akkor is, amikor P. anyukája azt kérdezte, hogy hozzon-e nekem is valamit a piacról, mire én: igen, egy brokkoli most jól jönne. (Brokkoli?! Ez hogy jött?!) És hogy a fehérbab konzervek hogy kerültek a kosárba... arról már tényleg fogalmam sincs. 

Mindezek mellett nem szeretek kidobni semmilyen alapanyagot, így egyik este ott álltam a konyhában, előttem a csirkemellel és azon gondolkodtam, ebből most mi legyen. Aztán összeszedtem amim volt és megpróbáltam ehetőt varázsolni belőle. Egytálételnek nevezném, mert ugyan a brokkolit köretnek szántam, de végül mégis beugrott a wokba, és olyan tartalmas vacsora lett, ami nem kívánt köretet maga mellé. És az első sikerélményem. Egy olyan recept, amit én kreáltam. Nem nagy és bonyolult fogás, ellenben finom és egészséges. 

Fehérbabos kukorciás teryaki csirke brokkolival

Hozzávalók:

• 2 db csirkemell
• 1 konzerv kukorica
• 1 konzerv fehérbab
• 1/2 fej brokkoli
• 2 dl teriyaki szósz
• 1 fej fokhagyma ( ! )
• só, bors, fűszerek ízlés szerint

Elkészítés:

A csirkemellet felkockázzuk, nem túl nagy kockákra. Ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, vagy bármi egyébbel (én nagyon szeretem a sült csirke fűszerkeveréket mindenféle csirkehúshoz) és félretesszük, amíg a többi hozzávalót előkészítjük, mert ez az idő elég lesz neki, hogy átjárja a só és a fűszer a húst. Nem kell nagyon sok só, a teriyaki szósz is sós lesz. A konzervekről leöntjük a levüket, a fokhagymát megtisztítjuk, a brokkolit kisebb rózsákra szedjük. 

Kevés olajon a fokhagyma fejeket egészben megpirítjuk. Nagyon finomak lesznek. Hozzáadjuk a csirkemellet és átsütjük. A wokon általában minden nagy lángon csinálunk. Amikor kezdjük úgy érezni, hogy átsült a hús, meglocsoljuk teriyaki szósszal, a hús mennyiségétől függően 1-1,5 dl. Együtt főzzük addig, amíg a szósz nagy része el nem párolgott és be nem sűrűsödött. Hozzáadjuk a babot és 2-3 percig főzzük folyamatosan kevergetve. Hozzáadjuk a kukoricát, újabb 1-2 perc, majd amikor készen vagyunk, a brokkolirózsákat is beleforgatjuk az ételbe, de ezt már tényleg az utolsó pillanatban, hogy a brokkoli ne essen szét, hanem szép zöld és finom roppanós maradjon. Ha úgy érezzük, a főzés fázisaiban nyugodtan tehetünk még hozzá szószt, illetve az asztalnál is tegyünk ki belőle egy kis tálkába, hátha valaki még kér hozzá.

A december olyan volt, mint valami ámokfutás. A munka, az ajándékok, az előkészületek, a megszervezés, hogy minden készen legyen karácsonyra. A blogra sem volt időm, ami tekintve, hogy annyira nem régóta vezetem, elég rossz előjelnek tekinthető. Tényleg kifogtak rajtam a képek, és mindig elkedvetlenített, hogy milyen macera ez az egész átméretezés. Persze valójában nem volt több fél óránál az egész, úgyhogy tényleg nincs semmi mentségem magam előtt.

Minden évben készülök a karácsonyra. Nagyon. Karácsonymániás vagyok. Ebben az évben nem egészen alakultak úgy a dolgok, ahogyan terveztem. Kicsit mindennel elcsúsztam, kicsit mindennel kapkodni kellett. De a karácsony végül elkezdődött, és rendben véget is ért. Mert a dolgoknak ez a rendje. Nem is ragoznám túl a dolgot, mindenki sok ajándékot kapott, mi talán még többet is a kelleténél, mert egy akciós influenza csomagot is kaptunk a húgomtól, aminek köszönhetően idén szilveszterkor nem kellett azon gondolkodnunk, hogy hova menjünk és kikkel ünnepeljük az új évet, mert napokon keresztül fel sem bírtunk kelni az ágyból. Igazság szerint nekem még mindig nincsen új év. Nem jött még az érzés. Talán 1-2 nap múlva. Jól felborított ez a betegség minket.

Azért karácsonyra csináltam néhány dolgot, amit érdemes feltenni ide, mert nagyon egyszerűen elkészíthető, és egyáltalán nem kell, hogy karácsony legyen az elkészítésükhöz, mert minden évszakban finom. Természetesen GoodFood recept, a decemberi számból.

Vaníliás habcsók 

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• 225 g porcukor
• 1 ek vaníliakivonat
• csipetnyi só

Elkészítés:

Válasszunk szét 4 db tojást. Ezt a legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy egy bögre oldalán feltörjük, majd a tojás sárgáját a bögre fölött egyik héjból a másikba rakosgatjuk és hagyjuk, hogy a tojásfehérje közben kicsusszanjon a bögrébe. Ha megvagyunk egy tojással, a fehérjét öntsük át egy nagyobb műanyag tálba és folytassuk a következővel. Nem célravezető, ha a a bögrés részt kihagyjuk, mert ha csak egy csepp sárgája kerül bele, már nem tudjuk felverni a habot. És nagy szívás, amikor három fehérje már ott van a helyén, a negyedikkel együtt pedig becsúszik a sárga.

Tehát a négy fehérjét és a csipet sót (tényleg csak egy csipetet) a mixerrel elkezdjük habbá verni. Teljesen kemény habot verünk, annyira, hogy ha fejjel lefelé fordítjuk a tálat, a hab benne marad. Aztán a porcukornak kb. a felét beleöntjük a tojáshabos tálba és együtt tovább keverjük. Sűrű és fényes lesz az addigi matt helyett. Ha teljesen eloszlott, a vanília kivonatot és a porcukor másik felét is hozzákeverjük és tovább verjük. Végig maximális fokozaton használjuk a mixert. Ha ételfestéket szeretnénk használni, azt most adjuk hozzá. Ha teljesen sima, fényes és kemény, akkor csillagvégű habzsákba töltjük. Én ezt úgy szoktam megoldani - amivel kevésbé lesz habos minden - hogy a habzsákot beleállítom egy magasabb falú pohárba (nekem mérőedényem van) és két kanállal dolgozom bele a habot, az egyikkel tartom a zsák falait, a másikkal kanalazom bele.Persze ez csak az első fordulónál ilyen könnyű, a másodiknál már úgyis ragadni fog minden. Ha megtöltöttük, a végét csavarjuk meg és a sütőpapírral borított tepsire nyomjunk tetszőleges habcsókokat. A sütőben 100 fokon süssük addig, amíg már maguktól el nem válnak a tepsitől. Ez kb. 1,5 - 2 óra közötti idő múlva fog megtörténni, és ez egyáltalán nem sok. :)