Kitchen diary

Mivel egész nap dolgozom, ezért hétvége kivételével mindig este főzök. Olyankor az embernek már nem nagyon van kedve olyan ételbe kezdeni, ami 2-3 órán keresztül készül, arról nem is beszélve, hogy P. sem tele hassal érkezik haza, szóval estére csak olyat csinálok, ami még az én tempómban is készen van 1 óra alatt. Igen, lassú vagyok, de szerintem ezzel minden kezdő így volt. :)

Azért szeretem a GoddFood-ot, mert alapvetően tisztában van azzal, hogy az emberek szerencsés többsége nap közben dolgozik (kivéve a kisgyerekeseket, mert ők 0-24ben). Ezért nagyjából az újság fele olyan receptekből áll, amiket szívesen megcsinál az ember hétköznap este. Egyszerű, finom, néha elég különleges, de amit eddig megcsináltam, abban nem csalódtam. Rendszeresen átlapozom a korábbi számokat is (mindegyik megvan, annak ellenére, hogy márciusban még a fasorban sem volt a konyha), mert van, amin átsiklik a figyelmem, vagy akkor nem volt vonzó, de egy hónappal később már az. Jöjjön egy nagyszerű étel a 2012. augusztusi GoodFood-ból.

Ouiche lorraine frittata

Hozzávalók:

• 175 g sonka apró kockákra vágva
• 8 tojás
• 200 ml tej
• 50 g cheddar sajt reszelve
• 4 zsömle
• jégsaláta

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra. Terítsünk sütőpapírt egy kb. 20x28 cm-es tepsibe. Nekem csak ovális van, kicsit eltérő méretekkel, de ez nem számít, ha kb. akkora, már jók vagyunk. Habverővel keverjük össze a tejet és a tojásokat egy tálban, adjuk hozzá a sonkát, a reszelt sajtot, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Öntsük az egészet a tepsibe, a tetejére is szórhatunk még egy kis reszelt sajtot. Süssük 30-35 percig, amíg teljesen megszilárdul és a teteje megpirul.

A zsömléket vágjuk félbe, tegyük rájuk a jégsaláta leveleit, majd vágjunk a frittatából akkora kockákat, amik kb. megegyeznek a zsömlék átmérőjével, tegyük a tetejére, és már fogyaszthatjuk is.

Ha a péksütemények között kell választani, én mindig a brióst választom. A kedvencem. Amikor a konyha készen lett, elhatároztam, hogy ez lesz az első péksütemény, amit elkészítek. Azóta már elég gyakran sikerem volt vele, persze azért még némi tökéletesítésre szorul, nagyon finom, de valami nem az igazi. Azért leírom, legfeljebb később majd update-elem. :) Mert amúgy valóban finom.

Nekivágtam a régóta vágyott nagy feladatba is a héten. Belefogtam a cake pop projektbe. A fejleményekről majd tudósítok, és remélem, hogy a várt eredményt sikerül hozni. Bár tudom, hogy elsőre nem leszek egy Bakerella és nyilván sokadjára sem, de olyan cukik, hogy muszáj nekem is megpróbálni. :)

Vaníliás briós

Hozzávalók:

• 1 dl tej
• 2 tojás
• 15 dkg vaj
• 13 dkg cukor
• 2 csomag bourbon vaníliás cukor :)
  
• 52 dkg liszt
• 2,5 dkg élesztő
• tetejére: 1 tojás, + cukor

Elkészítés:

A vajat olvasszuk meg mikrohullámú sütőben, hogy könnyebben össze tudjuk dolgozni a tésztát. A tojást keverjük habosra a cukorral, morzsoljuk bele az élesztőt, adjuk hozzá a tejet, a lisztet és végül a vajat. Könnyű tésztát dagasztunk belőle, amit utána 30-40 percig meleg helyen kelesztünk. Ezután átgyúrjuk még egyszer a tésztát és tetszés szerint 8-10 részre osztjuk. Hosszú tésztakígyókat sodrunk a darabokból, majd csigaformára feltekerjük két ujjunk köré. A végét hajtsuk vissza a csiga alá, hogy amikor sül, megemelkedjen majd.

Sütőpapírral bélelt tepsiben tegyük a sütőbe, majd kapcsoljuk be, és állítsuk 180 fokra. Együtt melegednek fel. 10 perc elteltével vegyük ki a sütőből és a felvert tojással kenjük meg a csigák tetejét, szórjuk meg a cukorral. Én sok cukorral szoktam megszórni. Vannak, akik szerint egy kis vizet kell ilyenkor a tetejére permetezni, de én nem találtam erre alkalmas eszközt, úgyhogy én nem permetezek rá semmit, és így is nagyon jó.

Ennél a receptnél szerintem a világon nincsen egyszerűbb, még én sem tudtam elrontani. Akkor készítettem először, amikor Anyuék jöttek megnézni a kis lakást már kész állapotban. Vacsorára érkeztek, tehát 2 + 4 főre kellett készülnöm, amit nagyszerűen el is terveztem, bevásároltam, előkészítettem, minden szuper volt. Aztán P. egy nappal előtte mondta, hogy de hát az ő szülei is jönnek vacsorára. Na itt viszont teljesen bepánikoltam. Szerintem azok a lányok/nők/hölgyek/asszonyok, akiknek hozzám hasonlóan igen nagy spíler az "anyósuk" a konyhában, most teljesen megértik, hogy miért történt ez. Először főztem így. Para, para, para. Természetesen a még plusz 2 főre nem éreztem úgy, hogy elég lenne amit terveztem (valamint pontosan 6 db székünk és 6 db tányérunk volt akkor - és van most is), úgyhogy irány a Tesco újra, ahol pontosan 24 órával korábban kaptam idegösszeomlást a terítők széles választéka miatt. :)

Szerencsére a GoodFood-ra mindig számíthatok, azt hiszem, hogy ez a recept a májusi számban volt benne, vagy annak a környékén valahol. Ők ugyan ajánlottak alternatívát saját BBQ szósz kikeverésére, de hát hol volt nekem ahhoz idegrendszerem akkor? :) Úgyhogy a csirkecombok elkészítésében követtem a leírt módszert, csak éppen a szósznak nem azt használtam. Valószínűleg az is nagyon finom lenne (bár én határozottan nem szeretem a csípőset, P. sem és család nagy többsége úgy általában nem), de én a gyors és biztos megoldást választottam.

BBQ csirkecombok

Hozzávalók:

• 1 kg csirkecomb
• BBQ szósz (Heinz, édes verzió)
• só

Elkészítés:

A csirkecombokat megmossuk, az esetleges rajta maradt nem oda illő szőrszálaktól megtisztítjuk. A combok minden oldalát besózzuk, majd egy éles késsel bemetszéseket ejtünk a combok húsos részeibe, egyenletesen minden oldalról. Ezután a BBQ szószt kézzel alaposan beledörzsöljük a húsba, a vágásokba különös figyelemmel, mert ettől fogja igazán átjárni az íze. Ha az édes verziót használjuk, akkor nem kell attól félni, hogy túlságosan csípős lesz, hanem csak a kellemes édeskés ízét fogjuk érezni.

A combokat tűálló tálba tesszük, szépen egymás mellé. Én itt még tettem a tetejére egy nagy adag szószt, hogy biztosan finom szaftos legyen, és nem bántam meg. Előmelegített sütőben, 180 fokon 45 percig sütjük, közben 15 percenként megtekintjük a combok állapotát, meglocsoljuk kicsit a saját levével, vagy még BBQ szósszal és ha szükséges igazítunk a helyzetükön a tálban.

A köretnek csak a képzelet szab határt, én káposztás, kínai keles, madársalátás keverékkel tálaltam.